A szerkesztőség házi költője, nem szép, de gavallér 🙂
Újra i belelendült a versírásba.
Az alábbi szösszenetet pattant ki a fejéből ismét, egy új Honda Civic első pár tesztköre után:
…Jajj, Drága olvasók! Előre is bocsi!
Újabb nap jött el és újabb kocsi
Sokat mondták rám anno, hogy ronda
A parkolóban vár most a Honda
Nem is akármelyik, hanem a Civic
A fákon meg énekel a picurka Bibic
Egy, milyen rossz rím! Komolyan, nekem fáj
Álmaimban volt már egy ilyen Hondám
Mert formája szinte tökéletesre sikerült
Ráadásul, minden friss technika bekerült
A Civic autóba, mit a héten hajthatunk
Amerre járunk, a tekintetek csak rajtunk
Vörösben pompázik, akár egy sportautó
A napfénytető, természetesen nyitható
Belseje elegáns, kényelmes, álomszép
Rím szerint az jön, hogy elférhet három szék
Ez viszont nem igaz, mert fotelből kettő van
A hátsó sorban az utasok boldogan..
…Huppannak be szépen egymás mellé(je)
Reméljük a sofőrnek nem lesz nagy mellénye
Mondjuk a technika biztosan megvédi
Mégis jobb, ha biztonságosan tereli
Persze a gép fékez – ha kell – helyette
Sőt a sávba is vissza-vissza terelte
Ha a pilóta némileg picinykét elbambult
Most jöjjön az rímként, mondjuk, hogy lebarnult?
Ne jöjjön, mert nem tudjuk, hogy jönne ide
Jajj! Minden mondatba feltétlen kell ige
Faragjak még rímeket csákánnyal, baltával?
Vagy menjek és utazzak inkább a Hondával?
Ami csak egyliteres motort kapott
Meglepett, meggyőzött, néztem is nagyot
Mert kis motor, nagy erő, majdnem 100 kilowatt
95, de nem jött ki a versíró folyamat
Szorozd meg, számold ki, hogy ez hány paci
Jajj! Megint egy hülye rím! Sír is a Laci.
Nemcsak azért mert borzasztót verselek
Azért is mert tudja, hogy Hondát tesztelek
Számára még próbaként sem jön össze találka
Hisz’ messze van a miskolci dalárda
Ez megint, mi volt itt? Elnézést! Bocsánat!
Nem írhatok olyat, hogy várom a kacsákat
Ez tényleg rettenet! Miért is folytatnám?
Remélem, tényleg lesz valaha egy Hondám
