Az utak elegáns királya – Opel Insignia OPC line (korábban)

Amikor az első elérhető képek megjelentek a neten az Insigniáról, már akkor felkeltette az érdeklődésemet a gép. Aztán, az elmúlt hetekben kifejezetten örültem, hogy megkaptam tesztelésre.

Három nap alatt közel 750 km-t tettünk meg együtt.

Rögtön előre jelezném, hogy pozitív érzelmekkel váltunk el, de ne szaladjunk ennyire előre.

Kívülről tetszetős a szemnek az autó már alapjaiban is. Ez a OPC tunning pedig még dob rajta. Az első és hátsó szoknya, a küszöbdísz, a hátsó spoiler, mind mind emelik fényét.
A belső kialakításban úgy gondolom sokkal jobb egy bőr borítású kormányt fogni  és a designba illő váltókar valamint a „majré vasak” is pozitívan hatottak rám. A belső tér nem mellesleg sokkal több, mint amennyi kívülről látszik. Elől és hátul is elég a hely felnőtt átlagos méretű emberek számára. Kíváncsiságból beállítottuk az első ülést egy kb 180 cm-es emberre és akkor is maradt hely hátul bőven. A két gyerekülés közt viszont már nem lehetett kényelmesen ülni, de ez úgy gondolom, hogy talán gyermekülés kérdése is… Mindettől eltekintve azért volt elég hely, hisz amint egy fotón is látszik, még egy elefánt is elfért benne 

De félre a tréfát!

Az első kilométerek alatt számomra nagyon fura volt a mindenért viszonylag hamar „beszóló” radar rendszer. Régóta vezetek, ez nekem kissé zavaró volt, de rövid úton „megtanított”, hogy neki „mi a jó” és alkalmazkodtam hozzá, illetve hamar megszoktam a vezetéssegítő rendszerek hasznos működését.

Az adaptív tempomat tetszett, illetve az oktatható tábla figyelő rendszer is nagyon hasznos „kütyü”.
De ha már tempomat. A hozzá tartozó távolság figyelő főleg autópályán idegesítő volt. Három szakaszban állítható a távolság figyelése, a legközelebbi is (számomra illetve a felfestett távolságtartó jelzésekhez képest is) túl hamar lassította az autót. (Persze, értem én, hogy fő a biztonság és az emberek többsége nem a biztonságos követési távolsággal közlekedik…) A hirtelen elénk kerülő autókat hibátlanul érzékelte és lassított, de a motorossal már meggyűlt a baja, ott bele kellett nyúlnom.

A 167 lóerős 2.0 literes dízell erőforrás az automata váltóval szépen tette a dolgát. Úgy éreztem, hogy nem okoz neki problémát a négy tagú család és a megpakolt csomagtartó sem. Amikor szükség volt rá érezhetővé vált, hogy van még tartalék bőséggel. A fogyasztásra sem lehet panasz, hisz nemcsak autópályából állt az utazás, hanem városi közlekedés és fő útvonal is volt benne bőven, így 7,1 l/100-al beérte.

Összességében egy nagyon kényelmes, dinamikus és a biztonságot mindenek elé helyező gépet ismerhettünk meg.
Arról most nem kezdek hosszabb elmélkedésbe, hogy az autóval éppen egy esküvőre utaztunk vidékre és a násznép apraja nagyja megérkezésünkkor többet foglalkozott az Insigniával, mint az ifjú párral. 
Azt viszont meg kell jegyeznem, hogy a párom és a két gyermekünk nem nagyon akarták elengedni az autót a teszt végén.
Ezúton is köszönjük a lehetőséget!

http://tesztalelkemindennek.hu/2018/02/11/audi-meci-tesla-kia-melyik-parkol-legjobban/