Piros? Olasz? Sport? Kell!!!!!

Akkor most van az, hogy nyugodtan elő lehet venni az „elfogult” kártyát, hiszen aki ismer, tudja, hogy nagyon régóta álmodoztunk arról, hogy egyszer veszünk egy Fiat 500-ast. Azóta már három darabon is túl vagyunk. Imádtuk minden percet, amit vele töltöttünk, felöltöztünk hozzá, klubtalálkozókra jártunk és ha lehetett, még a nagyszülőkhöz is vele mentünk.

Nehezen tudom elképzelni, hogy az 500-as formája nem tetszik valakinek. Hozza a régi 500-ast, de ha mellé állunk, látszik, hogy az új jóval nagyobb, teljesen más. Ebben a tekintetben illik a sorba az 500X is. Nagyon szép az autó és a piros szín kifejezetten jól áll neki. Ügyesen megválasztották az arányait, mintha egy ötajtós 500-as lenne. Eleje, hátulja, sőt a belseje is nagyon hozza a kicsinél elkapott fonalat. (Megjegyzem, hogy ezek az arányok az 500L-nél, annyira nem sültek.) Az emelt hasmagasság, a fényezett spoilerek és a nagy kerekek kifejezetten harciassá teszik. Nem tudtam a szememet levenni róla.

Belül, ugyan feláras extra, de a szememet a velúr kormány és a flokkolt műszerfaltető vonzotta először. Zseniális találmány, nem szabad ezen spórolni, egyszerűen kell bele. Elől tágas, hátul elfogadható helyet biztosít, valamint a csomagtér is elegendő helyet biztosít. Nyilván nem egy öttagú baráti társaság egyhetes síeléséhez a legjobb az autó mérete, de egy fiatal családnak, vagy második autónak tökéletes. Az ergonómia nemcsak, hogy jó, de minden szépen be is van csomagolva. Retro kapcsolók új köntösben, szép kárpitok, fényezett műszerfalbetét, mind gyönyörűen megvalósított részletei az autónak. Egy dolgot nem szabad bele megvenni, a navigációt. Ez a TomTom egység olyan lassú, hogy kis túlzással, de leértem Miskolcra, mire betöltött. Kezelése sem egyszerű, az általa megválasztott útvonal is érthetetlen. Ehhez a felszereltséghez ingyen adják, de szerencsére van telefontükrözés is benne, amit használni is lehet.

Az 1.3 turbo nagyon erős. Meg kell kapaszkodni a kormányban ha elrúgod a gázt, de nem csak az erő miatt, hanem némi hajtási befolyás is érezhető a kormányon. Mondjuk piros, olasz sportautóról beszélünk, legyen is benne vér! Az automata váltó jó, de még jobb, hogy szekvenciális váltóként is használható. Hiába tudtam, hogy egy apró SUV-ban ülök, 10 percenként elkapott a rally feeling, pakolgattam le és fel a sebességi fokozatokat, támadtam a kanyarokat. A futómű is társ a vadulásban. A magas építés ellenére, stabil, jól fekszi az utat, nem ráz, de nem is dűlöngél, úgyhogy irány vissza a Bükkbe autózni! A fékekre sem lehet panasz, jól adagolható, hatásos lassulást biztosít. A kormányzása is precíz, neutrális a kanyarokban.

Ez az autó, ezzel a motorral kicsivel 7 millió forint felettről indul, az extrákat is beleválasztva közel kerül a nyolchoz, ami egy vérbeli olasz sportautóért nem pénz. Természetesen ha az 1.0-ás, 120 lóerős, manuális váltóval szerelt verziót választjuk, akkor alacsonyabb áron élhetjük meg a dolce vita-t, mivel az 6.3 mFt-tól már elérhető, ami pedig egy jobban felszerelt Vitara ára. Nálam nem kérdés, hogy melyik kellene.

Köszönjük Duna Autó a tesztelési lehetőséget!