Két nap, két Lexus, két világ (1.)

Volt szerencsém a hétvégén a  bükkszentkereszti veterán hegyifelfutó versenyen az  Egyszer már láttam autót jóvoltából egy Lexus IS300h kormánya mögül mint „safety car” végigcsinálni a „versenyt”.
„Széftikárként” annyi volt a feladat, hogy a „géposztályok” előtt végiggurulni a pályán és megnézni, nincs-e valahol valami oda nem illő (fa, bokor, betondarab, olaj, …) dolog.
Versenyt?
Nos, ez a veterános rendezvény sem verseny volt a maga klasszikus nemében.
Sokkal inkább, átlagtartó, ügyességi veterán találkozónak kellene neveznünk!
(De erről, majd Pista ír bővebben!)

Furán néztek a veteránok tulajdonosai mivel a legelső Lexus modell is csak jövöre lesz joungtimer és kaphatna OT rendszámot, de azért szépszámban megnézegették az autó harmonikus vonalait.

Kezdjük is rögtön a külsővel mert az eléggé megosztja az embereket. Fényképen szerintem is elég rettenetes az eleje az autónak de amikor az ember előtte áll összeáll a kép és emészthető sőt, van akinek kifejezetten tetszik.

Kell egy felismerhető arc a japán márkának is végre csak ez sokaknál lassabban érik mint a nagy európai gyártók ábrázata. A Lexus mentségére legyen mondva az európai modelleknek volt ideje bőven az emberek fejébe bevésni a hűtőmaszk formájukat. Oldalról kifejezetten jók az arányai, hátulról pedig ismét elég jellegzetes „lexusos” csak ez szerintem szépre is sikerült.

Beülve átgondolt és tisztességesen összerakott belső fogad kényelmes ülésekkel és üléspozícióval.

Tapintható a luxus az autó belsejében amit a világos kárpit szépen feldob, bár én sosem venném ilyen üléssel (minden pólómon van egy-két ékzeséről emlékem). A „matricákat” gyorsan feldobáltuk az autóra, hogy a mezőny lássa kit kell követni a depóból a rajtig aztán már sietni is kellett a motorosokat felvezetni a rajhoz. Menet közben aztán tekertegettem nyomkodtam rajta mindent, nem kell OKJ-s paír ahhoz, hogy hamar kiismerjük az autót.

Automata váltó karja mellett egy tekerő gomb rajta eco, normá, sport beállítási lehetőség. Áttekerem sport módba és megjön a kamu „vényóc” hang valahonnan a hangszórókból. Ezen hangosan felnevettem de gondolom a PR- és marketing osztály ragaszkodott hozzá én kihagynám belőel. Olyan az egész mint a kapcsold át mert mélyebb a hangja és elhiszed, hogy sportos.

Egy vicc az egész mert ez az autó nem erről szól viszont amiről igen azt nagyon jól tudja.
A futómű adná magát a sportos vezetéshez mert nagyon stabil kiszámítható ezt bizonyította is szépen a szűk erdei aszfaltcsíkon a derékszögű kanyarokban. Viszont a motor és hajtás nem támogatja nem ez az élettere és ezt érezni is.

Sokat olvastam, hogy a CVT váltó mennyire sz*r de engem ebben az autóban kicsit sem zavart.
Megindul tiszteséggel nincs rántás csak egyenletes gyorsulás.

Azt már írtam mire nem való, most akkor írom a saját véleményemet, hogy mire használnám.

Családi autó utazásokra, nagyit szállítani, gyereket hurcolni, munkába járni szóval hétköznapi életet élni.
A szürke hétköznapokon ritkán akar az ember kilincsel előre kanyarodni és ha az utcán szétnézel nem is sok autó alkalmas rá.

A hybrid technológiának köszönhetően a fogyasztás már-már egy dízel autóéval vetekedik.
Sokan most magatokban  rávágjátok, hogy igen de azok mennyivel jobban mennek és ebben igazatok is van. Városban viszont egy dízel már többet fogyaszt mint a hibrid a szervízben pedig a pénztárcádba nagyobbat harap a javítási számla.

Félre ne értsetek nem kampányolok az autónak!!!!

Szeretem az autókat és ha a társadalomban olyan helyen lennék ahol most nem vagyok akkor egy „bazi” nagy V8-as motorral szerelt autóból nem érdekelne sem a dízel sem a hibrid.

Annak való aki stíliusosan szeretne spórólni és luxus körülmények között óvni a sarkvidéki jegesmedvéket, mert ebben nagyon jó.

Hamar meg lehet szeretni a nyugodt de megbízható közlekedést az IS300h-val.
Részemről simán tudnám tengetni az életemet egy ilyen autóval sötét ülésekkel és ígérem sosem tekerném sport módba csak ha szomoró lennék, mert van humora ennek a hangnak.