Az a szomorú, hogy a címben idézett sorokat a Modern Takony nevezetű formáció csúnyán elcsépelte a nyolcvanas években.
Díter Béla és Tamás András förmedvényét úgy dúdolta anno a világ, akárcsak ma a Deszpászítót.

Én szívlapáttal ütöttem volna a két német köcsögöt (Nem! Nem a melegekkel van bajom!!!), amíg csak mozognak, de a bugyuta rettenetüket csúnyán belemosta a média az emberek agyába.

„You’re My Heart, You’re My Soul”- kell írnia a méltán világhírűtlen szerzőnek, ha a Yamaha MT-10-re gondol vissza néhány nappal a tesztelést követően.
Mert a „Te vagy a szívem, te vagy a lelkem” sorocska egészen jól megfogalmazza/összefoglalja a vasparipához viszonyított érzésemet.

Igen, ismét a Soroksári útra érkeztem a gépért és ezúttal nem követtem el azt a hibát, hogy napokkal később…
Annyira nem, hogy már a reggelinyitás előtt ott toporogtam az udvaron, és vártam, hogy megismerkedhessek az MT-10-zel.

Aztán, néhány pillanattal 8 óra előtt  ott álltunk egymással szemben a vas és jómagam.
Nem túlzok,ha azt írom, néhány percen át csak méregettük egymást.
Pontosabban én gyönyörködtem hosszú másodperceken át a vasban.

Körbejártam, megtapogattam, alaposan megnéztem, majd elkezdtem beöltözni az induláshoz – de előtte még beindítottam a motort, hogy ne teljesen hidegen kezdjük  közös kalandunkat.

Amikor beröffent a gép, bizony felállt mindhárom szőrszál a hátamon a gyönyörű „muzsikától”.
Tényleg örömvolt úgy öltözködni, készülődni, hogy mellettem szépen duruzsolt a masina.

Majd eljött végre a pillanat, nyeregbe pattantam, egyesbe „rúgtam” a sebességváltót, és a  kuplung lassú kiengedésével óvatosan elkezdtem gurulni.
Még ott az udvaron fékeztem és újra mozgásba lendültem, hogy „érezzem” hogyan viselkedik a masina.
A Soroksári  útra kikanyarodva újra a belváros felé  indultam és arra lettem figyelmes, hogy nagyon gyorsan ráéreztem a paripára és a körúton már teljesen otthonosan közlekedtem a vassal.

Első utam a Rákóczi térre vezetett – no, nem azért, amire a 40 pluszos olvasók gondolnának – és oda is sokkal hamarabb érkeztem, mint a tervezett, így volt időm még tovább gyönyörködni az MT-10-ben, illetve figyelhettem, milyen reakciókat vált ki a mellette elsétáló emberekből.
Két csoportra oszthatjuk azokat, akik elhaladtak a motor mellett. Az egyik halmazba azok kerülnek, akik szinte rá sem  pillantottak (mert épp’ beszélgettek  valakivel, vagy a telefonjukat babrálták), a másik – sokkal népesebb – kupac pedig azokat alkotta, akik igencsak megnézték a vasparipát.

Miután ott végeztem a dolgommal, Zuglóba vezetett az út, majd volt még néhány megálló hazáig és amellett, hogy elmondhatatlanul élveztem azt a szabadságot, amit ez a gép adott, nagyon felemelő érzés volt, hogy sokan elismerően néztek rám.  Pontosabban a motorra… 🙂

A Yamata hivatalos honlapján olvasható ismertető szerint az MT-10, „a sötét oldal sugara”.
Az ott olvasható leírásban található „Az MT-10 az a motorkerékpár, melyre mindig is vártál” mondat nagyon pontosan megfogalmazza azt az érzést, amit kiváltott belőlem ez a naked masina.

Szeretem a naked típusú járgányokat és az MT-10-zel annak ellenére is gurulgatnék naphosszat, hogy az MT-k jellegzetessége a „csupasz” felépítés, így nincs semmi szélvédelem.
Nagyobb tempónál bizony szorítani kell a a combunkkal a nyerget és a kormányba is erőteljesen kapaszkodhatunk, de mindezt lesz*rja az ember, mert annyira élvezetes a motorozás.

Ki kell emelnem, hogy az MT-10 alá sikerült nagyon jól működő, igenerős fékeket pakolnia a gyártónak.
A hátsó féket éles helyzetben is le kellett tesztelnem, miután egy gyökér úgy gondolta, járművének négy kereke van és a kaszni is megvédi, így simán kikanyarodott elém.
Az erőteljes fékezésnek – és a fentebb már dicsért fékrendszernek – köszönhetően sikerült időben lelassulnom.
A motor az egész lassulási folyamat alatt stabil maradt – nem indult el egyik irányban sem a feneke, nem szaggatott az ABS.
Bevallom, kicsit meg is lepődtem, annyira pozitívan hatott rám ez az élmény.
Mindezt azért fontos kiemelni, mert az MT-10 esetében egy igenerős masináról beszélhetünk, amellyel a magasabb sebességi tartományt is nagyon lazán elérheti a motoros. És, ilyenkor nem mindegy, hogyan is tudunk lassulni, ha szükséges.

Most megint jöhetne még számtalan katyvasz mondatocska, vagy bemásolhatnám a fentebb már említett és belinkelt hivatalos honlapról például a technikai paramétereket, specifikációkat, de annak nem lenne értelme…

Jöjjön inkább néhány fotó!

Összességében pedig annyi, hogy az MT-10-ben egy tényleg nagyon szerethető, kényelmes és biztonságos vasparipát ismerhettem meg, amely olyan erőtartalékokkal bír, hogy netovább…  🙂

Ja!
Egyrészt, nem  véletlen az a sok óra a fotókon…
Másrészt, adós vagyok még egy MT-09 anyaggal is…

😉