Ültünk a vonaton… Ültünk a vonaton… Ültünk a vonaton… Ültünk a vonaton… Ültünk a vonaton…
Az úgy volt, hogy hétfőn vonattal terveztem a hazautat, mivel tudtam, hogy egy évindító eseményen pezsgős koccintás is lesz…
Vonatjegy telefonon előre megváltva, időben indulás, nehogy a BKK kiszúrjon velem és egy órát kelljen várni a következő vonatra.
Mivel az évindító esemény alatt rohadtul nem érdekelt, mi történik a világban és nem a telefonom b@sztatásával voltam elfoglalva, csak a Keleti pályaudvarra érve szembesültem azzal, hogy bizony „az nagy járatok” nem indulnak, nem érkeznek…
Persze a nagy MÁV okosan kiírta az információs táblára, hogy menjenek az emberek metróval, meg HÉV-vel, csak ugye a megváltott jegyek egyikre sem érvényesek ilyenkor.
TÉNYLEG!
Ha már azt a nyomorult, szaros HÉV-et is a MÁV üzemelteti, akkor miért nem érvényesek ilyen esetekben a vonatjegyek!?
…
A figyelmes szemlélőnek feltűnhet, hogy a 18:55-ös gyorssal kapcsolatban azt jelezték 22:21-kor, hogy akár hamarosan el is indulhat és Hatvanig minden megállóhelyen megáll.
„Nosza, rajta, irány az ötös vágány” – gondoltam, majd odabaktattam a szerelvényhez.
A csősz (kaller) éppen akkor jött szembe, amikor odaértem, így rákérdeztem, hogy tuti mindenhol megáll?
– „Igen, és öt percen belül indulunk” – volt a válasz.
Felszálltam, leültem…
Ültünk a vonaton…
Öt perc múlva nem indult…
Ültünk a vonaton…
Tíz perc múlva nem indult…
Ültünk a vonaton…
Majd’ tizenöt perc elteltével jött egy krampácsoló ember (Tudjátok a figura, aki kalapáccsal ütögeti a kerekeket – nem azért mert el akarja törni…) és közölte, még pár perc és megyünk.
Ültünk a vonaton…
Még pár perc, de semmi…
Ültünk a vonaton…
Nem sokkal később jött a krampácsoló 2.0 és azt mondta – szomorú arcot eröltetve -, hogy hajnal egyik egyetlen vonat sem indul Hatvan irányába…
Ekkor többen, több kérdéssel kezdték el bombázni.
* Jegy árát visszaadják?
* Vizet, vacsorát osztanak?
* Lesz mód a telefonokat feltöülteni, hogy haza tudjak szólni, mikorra érek haza?
* …?
Többen telefonálgatni kezdtek, hátha lesz, aki eljön eléjük.
Mások fogták a pakkjaikat és leszálltak, hogy alternatív útvonalat keressenek.
Mi meg csak ültünk a vonaton…
Ekkor jött el az ideje, hogy kivegyem a néhány órája tesztre elhozott Acer készüléket a táskából és elékezdjek dolgozni – elvégre kell néhány vázlat a honlapokra…
Ültünk a vonaton…
És, láss csodát!
Alig 15 perc múlva jött a kaller és annyit mondott, „mindjárt indulunk”…
Ültünk a vonaton…
Persze, mi nem hittünk már neki, de alig öt perc múlva tényleg megmozdult a szerelvény…
Ekkor már kicsit megkönnyebbülve ültünk a vonaton…
Én melóztam…
Kétszer néztem ki csak az ablakon.
* Először Rákosnál – ahol a gigantikus késéseket okozó „felsővezeték meghibásodás” történt.
És azt láttam, hogy kettő ember buherált valamit az egyik vágány fölött húzódó drótokkal.
Semmi több melós, vagy esetleg a többi vágány fölött zajló meló…
Na, mindegy!
Meló, és…
Ültünk a vonaton…
Másodszor, amikor kinéztem az ablakon, szinte nem fogtam fel ésszel, hogy azt láttam, az állomás neve Pécel.
Ültünk a vonaton…
Innen már viszonylag gyorsan teltek a percek, így már nem sokat kellett ülni a vonaton, hogy a tervezett érkezésnél közel másfél órával később meg is érkezzek a célállomásra.
És, hogy ebben az egész sztoriban mi is a teszt?
Hát mondjuk a MÁV „válságkommunikációja”, ami hétfőn csúnyán megbukott!
Megbukott, mert nemhogy az utasok, de még a vasutasok sem tudták, mi és mikor történik a Keletibe érkező, vagy onnan induló szerelvényekkel!
…
Ja, és az utazás végén megértettem, mit is jelzhet ez az ábra…
„Tuti hanyattbaszod magad a meglepetéstől, ha végre történik valami az össze-vissza beszéd herlyett…”
Ültünk a vonaton…
Kurva sokat tanácstalanul…
#koszimavbaszdmeg
IRATKOZZ FEL CSATORNÁINKRA!
- http://facebook.com/tesztalelkemindennek
- http://instagram.com/tesztalelkemindennek
- https://www.youtube.com/channel/UCFlabr40_Sb_slCgYRPWltQ
