Újra, és újra csak o-Óó-o, Afrika!

Az imént említettem a kormányt.
Nos a kezelőszervek szinte tökéletesen lettek elhelyezve a jobb és a bal szarvon.
Azért csak szinte, mert – szerintem(!) egy olyan embernek, akinek kisebb keze van, mint nekem, talán túlságosan alulra került az „indexkar”, vagy a visszaváltásra szolgáló fülecske.
Mint ahogyan kissé távoli lehet a lámpa/reflektor kapcsolója is a felső részen.
És, ilyenkor kell(ene) megállni a nagy szaGértő újságírónak!
Mert tegyük csak szívünkre a kezünket és gondoljuk végig, ajánlanánk-e az Africa Twint mondjuk egy 160-165 cm. magas embernek!
Nyilván, nem, hiszen nem is nagyon érne le a lába róla álló helyzetben.
Ebből adódóan a 170-180 centis figurák keze is nyilvánvalóan akkora, hogy – hozzám hasonlóan – minden gombot/fület/kapcsolót elérnek.

A cikk első felében már említettem a motor magasságát.
Számomra a fel és leszállás már nem ment annyira könnyen, de amikor sikerült nyeregbe pattannom, nem nagyon akartam leszállni a vasról.
És, nem csupán azért mert már nem vagyok annyira hajlékony, mint 20-30 éve, hanem azért sem, mert nagyon kényelmesen lovagolható, nagyon jó az üléspozíció.

Az állítható magasságú légterelő plexi igen nagy védelmet biztosít, így az öngyilkosjelölt bogarak többsége nem az ember mellén/bukóján végzi.

Nem beszéltem még a fékekről!
Az ABS-nek köszönhetően az egyébként nem egy könnyű motort is stabilan lassíthatjuk.
Ráadásul az ABS a kanyarban is segít – ha baj van…

Az egy hét alatt – amíg nálam lehetett a gép – mentem az aszfalton, szilárd útburkolaton kívül földúton, homokon, sziklás talajon és mindenhol azt éreztem otthon vagyok.

Sikerült ismét szerelmesnek lennem és úgy éreztem, amikor visszavittem a Honda Szallerbeckhez a motort, hogy fáj.
Pedig ekkor jött az „alap” Africa Twin – mert „újra, és újra csak o-Óó-o, Afrika!”

Folyt. köv.!

Addig is ITT a műszaki adatok – ha érdekesek lehetnek számodra…

…és néhány kép.