Sokkal több, mint gondolnád – Ssangyong Tivoli

A legutóbb tesztelt Kia Xceed után rengetegen hívtatok, írtatok, hogy milyen. Egy kedves baráti házaspár kérte, hogy segítsek nekik is szerezni egy tesztautót, mert ők vennének is egyet. Minden ment a maga útján aztán néhány nap múlva hívtak, hogy köszönik, de egy Ssangyong Korando-t fognak venni. Csak néztem mint a moziban. Kb. 10 éve vezettem az akkori modelleket. Actyon, Kyron…hááát nem rabolták el a szívemet, a Rexton viszont már akkor is jó autó volt. Azt a vizuális környezetszennyezést, amit a Rodius jelentett sosem bocsájtottam meg a márkának.

Az újkori modelleket láttam ugyan, de nem vezettem őket. A sors úgy hozta, hogy Troll aki István azzal hívott fel: „Itt egy Tivoli. Nem próbálod ki?” Dehogynem. Hátha megértem barátaink döntését.

Elmentünk a kereskedésbe, ahol egy talpig úriember hellyel, kávéval kínált. Gyönyörűen lemosva, felkészítve várt minket a bordó Tivoli. Sok kritikát hallottam a kinézetével kapcsolatban. Az a véleményem, ha Toyota logo lenne az elején még rajonganának is érte azok, akik most ostorozzák. Nekem tetszett és minél többet nézem, annál jobban tetszik. Mokány kis autó ez. Jól állnak neki a króm díszlecek, a három részre osztott ködlámpa. Örvendetes, hogy kezd kialakulni a márkaarculat az autók elején és a kerékjárati ívek feletti domborulatok is „ssangyongosak”, nem pedig máshonnan szerzett dizájnelemek. Nekem bejön a hátulja is. Amíg nem láttam közvetlenül egy Vitara mellett, azt gondoltam, hogy a Tivoli nagyobb, de mikor mögé parkolt egy, meg kellett állapítsam, hogy kb. egy méret ez, csak ez robosztusabb, terepjárósabb, dobozszerűbb. Na ennyiben lehet a Tivolit egy Suzukihoz hasonlítani. Semmi másban nem.

Erre beülve és elindulva azonnal rájövünk. Tehát ha valaki SUV-ot akar venni, ki ne hagyja a Sssangyong kereskedéseket! Szóval, mikor már kinyitod az ajtót, annak súlyán érzed, ez egy komoly darab. Beülve hihetetlen kényelmes ülések fogadnak és az a pláne, hogy nem csak elöl, hanem hátul is. Hatalmas a tér mindenhol, fejnél, térdnél, széltében, hosszában. Csend honol odabent. Semmi nem nyekereg, minden illesztés precíz. A motor szintén hangtalanul jár. A váltóval együtt remek egységet alkot. 163 lóerő mindenre elég. Ha kötekedni akarok, akkor néha gázadásnál érzek egy pici gondolkodást a motor/váltó részéről, de ez pár kilométer után megszokható, bekalkulálható. Ha meg parketta van, úgy megindul, hogy a melletted álló autóban nem értik mi történt. Ehhez nem társul túl nagy fogyasztás. Csak városban 8,5-9 litert mértem.

És jön az igazi aduász. Ilyen felszereltség csak a prémium autókban szokásos. Full LCD műszerfal, nagy kijelzős navi. Hátsó keresztforgalom figyelő, start-stop (ami jól működik), sávtartó (ami szintén jól működik), 6 irányban elektronikusan állítható vezetőülés, fűthető, szellőztethető első ülések, elektromos deréktámasz, távolsági fényszóró asszisztens, Android Auto, Carplay, holttér figyelő…stb.. Elképesztő mennyiségű extra amely mind jól átgondoltan működik és ergonomikusan van megvalósítva. Nem egy Ssangyong-tól várja ezt az ember.

Ár ügyben is érdemes átgondolni, hiszen belépőszinten Vitara árban van, felextárzva pedig a „nagy márkák” alatt, de legalább olyan minőségben. Koreai és japán autók kössék fel nyugodtan a gatyát!

Én egy olyan „problémát” találtam, ami egyébként át is hidalható. A csomagtér mérete pótkerékkel pici, de ha nem kérjük azt, akkor 400 liter hasznos teret nyerünk, ami tapasztalatból mondom, hogy egy háromgyerekes, kétkutyás (mondjuk törpetacskós) családnak tökéletesen elég.

Őszinte leszek, nem tudom, hogy fogom megúszni, hogy ne kelljen venni egyet, mert a feleségem folyamatosan presszió alatt tart amióta itt van nálunk, hogy számíttassuk be a családi autónkat és pattanjunk bele egy Tivoliba. Nem tudok észérvet felhozni az ötlete ellen.