„Apa! Ez nagyon szép” – RAV4

Toyota Rav4. Régi, patinás név a szakmában. Volt olyan évjárata, hogy már majdnem tetszett, de ez, a jelenlegi áll talán legmesszebb tőlem. Sima szívó benzinessel kaptam meg, nem a hiper-szuper sokadik generációs hybrid rendszerrel, a végén mégis megszerettette magát velem.

Viszonylag sok új Rav4 rója már az utakat és nem kapod már fel a fejed, ha szembe jön egy, de hiába nézegettem, nem nagyon tudtam megszokni. Amennyire tetszik a Corolla új dizájnja, annyira távol állt tőlem a Rav4. Mintha egy kínai Lexus klón lenne, vagy a CH-R és egy RXH törvénytelen házasságából született gyerek. Viszont nem nagyon reklámoztam a véleményem, mert amerre mentem vele, mindenki dicsérgette. Barátaim felhívtak, „hűdejólnézki”, „dejólállnekiezaszín”. Úgyhogy inkább leálltam.

Az első utam Miskolcra vezetett vele. Fel az autópályára, tempomat be, gyerünk. Néztem, mint a moziban. A fogyasztás 11.8l/100km. Mi ez? Benzines Zil? De egyébként egészen jól megy. Mit egészen? Nagyon jól. Nagy gázzal gyorsítva a CVT miatt ugyan zúg, mint egy felszállni készülő helikopter, de tisztességesen meglódul. Nem elrúgva a gázt, pedig kifejezetten halk, annak ellenére, hogy egy komoly terepjáróról beszélünk. Nagy hasmagasság, hatalmas tükrök, tisztességes homlokfelület. Természetesen van némi szélzaj, de tőle sokkal kisebb autókban is tapasztaltam már ilyet, sőt ettől rosszabbat. Nagyon kényelmes, tágas belül. Elől és hátul is bálterem van.

Mire leértem Miskolcra már „csak” 11.2l/100km a fogyasztás. Javul a statisztika. Meglátjuk. A szülőkhöz megérkezve kinyitottam a csomagtartót. „Kisfiam, vigyél egy kis krumplit! Vettünk egy kis almát. Csináltam néhány fasírtot. (kb 60db-ot)” Bepakoltunk mindent, mint máskor, de ebben a csomagtartóban ez az ipari mennyiségű kaja egyszerűen eltűnt. Ekkora teret ritkán lát az ember hátul. Családosok, szabadidősportokat kedvelők előnyben.

Beült Lili lányom, aki egyből mondta: „Apa! Ez nagyon szép.” Nem hiszem el. Velem lehet valami baj. Kényelmesen, beszélgetve jöttünk vissza. Bent egyébként nincsenek nagy formai bravúrok. A műszerfal kombója a régi, hagyományos kerek műszereknek és az új divatnak, a digitális kijelzőnek. A középső konzol használata sem olyan egyértelmű, mégis szerethető, megszokható. A zene szépen szól benne, az egész autó nyugalmat áraszt. A kedvenc részletem az autóban, a futóműve. Na ez kiemelkedik az eddig kipróbált autók közül. Sem túl kemény, sem túl lágy. Kanyarban kifejezetten stabil, szinte sportosan lehet vele támadni az íveket. Itt aztán remek munkát végeztek a Toyota mérnökei. A többiek tanulhatnának tőlük. Frissen pattantuk ki az autóból, jó érzés volt benne utazni és az út végén a fogyasztásmérő már csak 10,2l/100km-ert mutatott. Lesz ebből valami.

Sokat használtuk bent Budapesten és a környékén is. Annyira jó volt, hogy a végén már én is elkezdtem másképp nézni az autóra. Mondtam is Katának, a feleségemnek, hogy még a végén megtetszik nekem is, de ő azt mondta, hogy vagy CH-R-ben, vagy Lexus-ban gondolkozzak, ilyen öszvérben ne! Pedig egy nagy, sportos családnak nehéz jobbat elképzelni. Minden extra megtalálható volt benne. Hátul kényelmes három felnőttnek is. A majd 600 literes csomagtér mindenre elég.

Az összkerékhajtás mindenhová elvisz. A minőség az idők végezetéig használhatóvá teszi az autót. És a fogyasztás is lement 10 alá a teszt végére, ami egy másfél tonnás, automata váltós, összkerékmeghajtású terepjárótól teljesen elfogadható.