Sokan tudjátok, hogy a francia autómárkák közel állnak a szívemhez. 10 év Renault, majd 3 év Peugeot, Citroen kereskedés után ezt le sem tagadhatnám. A mai napig is túlnyomó szerepük van a családi flottánkban. Van itt Laguna, Grand Espace, C2, Clio és természetesen a versenyautóm, a szemem fénye, a Saxo 1.6 16V VTS. Ismerem mind a sztereotípiákat, csak annyi a különbség, hogy engem nem érdekelnek.
Nagyon vártam, hogy kipróbálhassam az új 3008-at, mert érdekelt, hogy milyen az elődhöz képest. Régebben céges autóként használtam egy 1.6 HDi-t az elődmodellből, ami nem állítom, hogy a legszebb formaterv volt, amit a Peugeot valaha kiizzadt magából, de annyira jó volt vezetni, hogy nagyon sajnáltam, mikor belepörgött a kilométer és le kellett adnom.
Az új – ezzel szemben -teljesen más benyomást keltett bennem. Kívülről gyönyörű. Amit néhány éve elkezdett a márka arculatként kialakítani, több, mint bravúros. Egyszerre elegáns, sportos, fiatalos, jövőbe mutató. Kilóg a sorból. Nem tucattermék, de nem megosztó. Egyszerűen gyönyörű. Kedvenceim a hátsó lámpák. Ennyire márkaidentitást sugárzó világítótesteket senki sem valósított meg ezidáig. Ezt fejelték meg a többi új modellen megjelenő első ledes „kardfogakkal”. Hatalmas ötlet, de nem lóg le az autóról, belesimul annak karosszériájába. Minden szín jól áll neki és bár több éves modell, még mindig megnézték az utcán.
Belül folytatódik a Peugeot csoda. George Lucas ha ma készítené el az első Csillagok Háborúja filmeket, tuti, hogy ilyen kapcsolókat , kijelzőket álmodott volna néhány űrjárműbe. Hatalmas ötlet az érintésre kapcsoló kezelőszervek alkalmazása, a műszerfalra felkúszó szövetbetét. Igényes, pontos illesztések találhatók mindenütt, még ott is, ahol három anyagfajta találkozik egymással. Az új iCockpitot meglátva először azt gondoltam, hogy micsoda marhaság ez, hogy néz ki? Kis idő múlva már fel sem tűnt, hogy egy apró kormányt tekergetek, néhány nap után pedig kifejezetten megszerettem. Kényelmes, pihentető, biztonságos. Elől, és hátul is bőven elegendő hely áll rendelkezésre egy normál család számára. A csomagtér is kellően nagy ahhoz, hogy egy nyaralást is lelogisztikázzon vele az ember. Senkit nem fogok a jövőben sem milliméterekkel, nyomatékokkal fárasztani, most sem teszem. A használat, a tapasztalat az érzés minden kérdést megválaszol.
Menetteljesítményét tekintve inkább csak átlagosnak mondanám. Az 1.5-ös dízel teszi a dolgát, de élményt ebben ne keressünk. Én sem találtam meg benne azt, amit az elődmodellben nagyon szerettem. A normál, hétköznapokra megfelel, de nekem egy nagyobb teljesítményű motor jobban esne. A sportos külalak és az én lábam mérete is igényelné. A fogyasztás 7 liter alatt volt kicsivel. Ez egy ekkora méretű és tömegű autónál szerintem szuper. A futómű kellemes volt, nem franciásan lágy és nem is németesen kemény. Könnyű volt vele a városban manőverezni, parkolni, felvenni a forgalom ritmusát. A tolatókamera képe viszont olyan kockás volt, mint a Minecraftban. Ezzel összefügghet, hogy használat közben a középső kijelző volt, hogy minden ok nélkül újraindult és a telefonomat is ledobta néha a kihangosító. Gondolom, hogy ezek egy szoftverfrissítssel megoldható problémák. A manuális váltóban éreztem még azt a lazaságot, ami a Peugeot-t jellemzi már régóta. Fogalmam sincs, miért nem lehet megoldani évtizedek alatt, hogy precízen meg legyen vezetve az a váltókar.
Jártamban, keltemben az egyik reggel, az éles saroknál találkoztam egy eggyel régebbi modellt hajtó családapával, aki lehúzta az ablakot és bőszen lájkolta a teszautót. Ezek szerint másoknak is bejött az első 3008-as és úgy tűnik, maradnának a típus mellett, amit csak támogatni tudok. Nekem automata váltóval és egy nagyobb motorral kellene.
