A nyugalom szobra, a béke szigete

Közeledik az év vége.
Visszapillantunk néhány korábban tesztelt autóra, hogy ezzel ihletet kapjunk a ránk váró feladatokra…

Nagyon régen jártam már a Váci úton található Volvo Galériában és nagyon régen hoztam már el Volvo tesztautót.
De ennél sokkal érdekesebb, hogy nagyon régen éreztem olyat egy autóban, mint amikor elindultam az XC90 tesztautóval.

De kezdjük az elején.
Amikor megérkeztem a Váci úti Volvo márkakereskedésbe, azonnal kiszúrtam a parkolóban rám váró XC90-est.

Mondjuk nem volt nehéz észrevenni, elvégre az új XC90 olyan robusztus orrkiképzést kapott, és olyan vonalvezetés jellemzi az autót, aminek köszönhetően nincs olyxan ember, aki ne csodálkozna rá a masinára.
A tesztelés alatt végig azt tapasztaltam, hogy az emberek mindenhol megálltak, vagy éppen mellém jöttek, esetleg elém siettek autójukkal, hogy felfedezzék, lássák, felismerjék a Volvo logóját – és ezzel legalább halvány sejtésük legyen, mi is az, amit látnak. 🙂

Az autó méretei:
magasság: 1776 mm
Hosszúság: 4950 mm
Szélesség: 2008 mm
Szélesség tükrökkel: 2140 mm
Tengelytáv: 2984 mm
Nyomtáv elöl: 1665 mm
Nyomtáv hátul: 1667 mmFordulókör: 11900 mm

A cég hivatalos honlapja így jellemzi az anyahajót
SVÉD SZÉPSÉG
Harmonikus dizájn, kifinomult luxus, kiemelkedő biztonság és kényelem akár hét utas számára.

És ebben bizony mindent össze is foglaltak.

Szóval, kiszúrtam a gépet a parkolóban, aztán néhány perc elteltével már ültem is be a vezetőülésbe, de nem indultam azonnal, mert a tesztautókért felelős kolléga szerencsére rám szánt néhány percet a drága idejéből és mindent megmutatott, amit a Volvo XC90 kezelőszerveiről, menüjéről tudni illik.

És, mint később kiderült, ez sem volt elég… 🙂

Tehát, megújultak a Volvo kezelőfelületei, új menürendszert kapott a fedélzeti computer és néhány gombot/kart is egyszerűsített/központosított a svéd márka tervezőcsapata.

Miután a fontosabb részleteket átbeszéltük, egy kicsit még álltam a parkolóban, az autóban ülve.
Álltam, mert egyrészt magamra szabtam a vezetőülést, a kormánybeállítást, valamint a külső és belső tükröket, másrészt gyönyörködtem a világos belsőben, továbbá rácsodálkoztam, mekkora gépbe is huppanhattam be.

Belső méretek:
Fejtér elöl:  1051 mm
Fejtér hátul:  997 mm
Válltér elöl:  1465 mm
Válltér hátul:  1435 mm
Lábtér elöl:  1038 mm
Lábtér hátul:  940 mm
Csípőtér elöl:    1422 mm
Csípőtér hátul:  1435 mm

Az első üléseknél egyébként az oldaltámaszt, a derék megtámasztását és az ülőlap hosszát is elektronikusan szabályozhatjuk.
A bőr ülések három-három fokozatban fűthetőek és hűthetőek.
A kormány szintén elektromosan állítható be a megfelelő szögbe

A középső és a hátsó sor is önálló klímát kapott.
A középen utazók maguk is szabályozhatják a levegőáramlás hőmérsékletét, illetve intenzitását.
A középső székek fejtámlája a vezetőülésben ülve is lehajtható egyetlen gombnyomással.

A harmadik üléssor pillanatok alatt lecsukható, illetve felnyitható.
A lecsukott harmadik sorral akkora csomagteret kap az ember, aminek elejét szinte el sem érjük az autó hátánál állva.
Érdekesség, hogy a harmadik üléssorhoz is igen könnyedén be tud ülni akár egy felnőtt ember is.

Szóval, magamra szabtam a gépet és tényleg nagyon régen éreztem olyat, mint akkor ott.
Mert, már akkor és ott tudtam, éreztem, hogy az XC90 az igazi szerelem lesz és szinte a szívem fog megszakadni, amikor majd vissza kell vinnem.

Aztán, miután mindent magamra igazítottamés kicsodálkoztam magam, indultam is hazafelé.
Indultam és a Váci útra kanyarodva alig tettem meg pár száz métert, amikor ismét azt éreztem, amit nagyon régen nem.
Úgy éreztem, otthon vagyok.
És úgy éreztem, hogy leszarom, mi történik körülöttem, mert ebben a gépben nem érdekel semmi!
Nem érdekel semmi, csak a hangtalan, sima gurulás, a kényelem, a nyugalom.

Ekkor úgy éreztem, ez az igazi nyugalom szobra.
Vagy esetleg a béke szigete.

A tesztgép az 1969 cm3-s D4204T11 elnevezésű motort (4-hengeres, 16 szelepes, common rail turbó start/stop rendszerrel) kapta négykerék hajtással és 225 lóerővel.

Ez az erőforrás és a tökéletesen hangolt, hétsebességes váltó kiváló kombinációban szolgálja az autó vezetőjét.

És, ami sokkal lényegesebb, a fogyasztásnál sem kell magasabb költségekkel számolnunk.
Az egy héten át tartó teszt során, vegyes használatban (országúti és városi közlekedésben) 8.1 liternyi üzemanyagot égetett el a gép 100 kilométeren.

Nem tudom, hogy erre a masinára gondol-e Laár András, amikor az alábbi sorokat papírra vetette, de tuti, hogy valami hasonló érzés keríthette hatalmába, mint engem, az XC90 tesztelése alatt.

„Akinek elég a sütnivalója nem veszi meg a tucatautót!
Nem vacakol, nem blamálja magát, kiadja inkább a jelszót; VOLVO!”

A csodagépről minden információt megtalálsz IDE kattintva!