Női törésteszt-bábu a Mercedes-Benznél – A mítoszok, tények ellenőrzése

  • Jóval azelőtt, hogy a törvény előírta volna a női próbababákat, a Mercedes-Benz szabványossá tette őket frontális és oldalsó ütközés esetén.
  • A modern próbabábu modellezi a járműben ülők sérülésének kockázatát – nemüktől függetlenül
  • A próbababák új generációja még jobban hasonlít az emberhez, és már használják tesztekben

Körülbelül 1,5 méter magas, 49 kilogrammot nyom, és a legújabb generációs próbabábukban számos érzékelő van a különböző testrészeken, akár 150 mérési ponttal. Az úgynevezett „ötödik százalékos nő” immár 20 éve sofőr, első utas és hátsó utas volt a Mercedes-Benz frontális ütközési tesztjein – és egyenrangú a hagyományos férfi próbababával, a Hybrid III 50-el[1]. Ez azt jelenti, hogy a vállalat még azelőtt bemutatta a Hybrid III 5th Percentile Female dummyt, hogy azt a törvény hivatalosan előírta volna. A próbabábu megismétli a női antropometriát a női mellekkel és a medencecsontokkal. Az alapul szolgáló statisztikák szerint az amerikai nők mindössze öt százaléka kisebb vagy könnyebb. Napjainkban a fogyasztóvédelmi szövetségek értékelései és a világ különböző törvényei tartalmazzák az ötödik percentilis női próbabábukkal végzett tesztelésre vonatkozó előírásokat. Egy másik típusú próbabábu, amelyet a Mercedes-Benz két évtizede használt töréstesztekben, az SID-II női próbabábu. A Hybrid III 5-höz hasonló anatómiájával kifejezetten oldalsó ütközési tesztekhez tervezték. Az USA-tól eltérően azonban Európában még nem írja elő a törvény a használatát.

120 próbabábu 21 különböző változatában évente 900 törésteszten esik át

A biztonság a Mercedes-Benz DNS-ének alapvető összetevője. A Mercedes-Benzt a modern járműbiztonság feltalálójaként tartják számon – és a mai napig úttörő a területen. A vállalat elkötelezettségének alapja a valós életbiztonsági stratégiája: a vállalaton belüli balesetkutató központ több mint 50 éve vizsgálja a Mercedes-Benz járműveket érintő baleseteket. A cél az, hogy megértsük, hogyan történnek balesetek, és mely fejlett biztonsági rendszerek tudták volna megelőzni azokat. Sőt, a valós balesetek eredményei felhasználhatók a töréstesztek követelményeinek meghatározására. A Sindelfingenben található Mercedes-Benz Járműbiztonsági Technológiai Központ évente 900 töréstesztet és 1700 szántesztet végez. A tesztek 120 próbabábát vesznek részt 21 különböző változatban – a kisgyermekektől, minden korosztályú gyermektől és az ötödik percentilis női bábuktól az 50. percentilis férfi bábokig és a nagy, nehéz férfi bábokig[2]. A töréstesztek és balesetkutatások eredményeit új biztonsági technológiák kifejlesztésében és a meglévő rendszerek fejlesztésében használják fel.

A női bábuk témája jelenleg sok nyilvános vita tárgya. Hanna Paul, a Mercedes-Benz próbatesztelési részlegének vezetője tényeket ellenőrzött a hat leggyakoribb mítoszt.

  1. tévhit: Az autók nem védik annyira a nőket, mint a férfiakat
    Hanna Paul: Nem, ez nem igaz. Először is álljon itt két általános megállapítás a baleseti adatbázisunkból: Súlyos vagy halálos sérülések esetén nem észlelhető lényeges eltérés a nemek között. Csak a kisebb sérülések esetében van bizonyos eltérés az egyes esetekben. A nők hajlamosabbak a sérülésekre bizonyos testrészeken (lábak/lábok és ostorcsapás egy hátsó ütközésnél), míg a férfiak máshol (fej, mellkas) súlyosabban érintettek. Ráadásul a balesetkutató csoportunk által végzett elemzés kimutatta, hogy a Mercedes-Benz járművekben nincs rendellenesség a nők vagy a férfiak tekintetében. Ez azt mutatja, hogy a Mercedes-Benz járművek biztonsági kialakítása hatékony a valós baleseteknél. Ez alátámasztja a „valódi biztonság” iránti törekvésünket.

  1. tévhit: Vannak statisztikák, amelyek azt mutatják, hogy a nők kevésbé védettek
    Hanna Paul: Ismét egy határozott nem. A statisztikákban szereplő baleseti adatok gyakran az 1980-as évekből származnak. Azóta nagyon sok minden történt a jármű passzív biztonsága terén. Az utascellák még a kis járművekben is sokkal stabilabbak lettek. Ugyanakkor ma már minden járműosztályban modern utasbiztonsági rendszereket alkalmaznak. Az överő-határolók például, amelyek korlátozzák a mellkasra nehezedő nyomást, meghatározott erőgörbével alkalmazkodnak az utasok igényeihez. Azonban ezeknek a gyakran idézett tanulmányoknak egy másik aspektusa, amely ma is érvényes. Mégpedig az, hogy a globális statisztikákat tekintve a nők gyakran vezetnek idősebb, kisebb autókat. Ezt erősíti meg az Insurance Institute for Highway Safety (IIHS) amerikai biztosítási szervezet tanulmánya. De ahogy már említettem, a biztonsági szint jelentősen javult minden járműszegmensben, beleértve a kisautókat is. Ennek eredményeként az Egyesült Államok Nemzeti Közúti Közlekedésbiztonsági Hivatala (NHTSA) megállapította, hogy a férfiak és a nők halálozási aránya közötti különbségek jelentősen csökkentek a 2000-es modellévtől kezdve.

  1. tévhit: A férfi próbababákat túlnyomórészt törésteszteknél használják
    Hanna Paul: Nem a Mercedes-Benznél. Több mint 20 éve használunk női elülső ütközési és oldalsó ütközési próbabábukat töréstesztjeink során. De a bábuk nem emberi babák. Ezek olyan eszközök, amelyek a fizikai erőket és a pályákat mérik. Súlyuk és méretük valós emberi adatokból származik. A nőstény bábuk megfelelnek a női anatómiának, ahhoz méretezték. Azonban – és ez döntő – az ütközési tesztek során a próbabábukra ható erők sérülési kockázattá alakulnak át. Ezeket a kockázatokat a férfiak és a nők sérülési adatai alapján számítják ki. A női próbabábukra vonatkozó közös határértékek alacsonyabbak, mint a hím próbabábuké ugyanazon sérülési kockázat tekintetében. Ez azt jelenti, hogy a próbabábu jó munkát végez a sérülési kockázatok képviseletében a férfiak és a nők egyedi anatómiai jellemzői tekintetében. A Mercedes-Benznél használt próbabábu típusok mérete és súlya nemtől függ.

Az ötödik percentilis próbabábu[3] női anatómiával rendelkezik, de a sérülések kockázatát tekintve általában kicsi embereket képvisel – függetlenül attól, hogy férfiak vagy nők. Más szavakkal, a sérülések kockázata emberi, nem férfi vagy női kockázat. Ugyanez vonatkozik a többi próbababára is: az 50. percentilis hím[4] a férfi anatómiáját utánozza, de azt a sérülési kockázatot is jelzi, amellyel egy átlagos nő szembesül. Az NHTSA jelenleg azt vizsgálja, hogy a sérülések kockázata milyen mértékben változik nemenként. Az első publikált eredmények megerősítik azon megállapításainkat, hogy nem a nem a legfontosabb tényező, amely befolyásolja a sérülések gyakoriságát. A ma használt próbabábu tehát hatékony mérőeszköz a biztonsági rendszerek fejlesztéséhez.

  1. tévhit: A törésteszt-bábuk nem elég változatosak
    Hanna Paul: Az elmúlt években jelentősen megnőtt a próbabábu típusok száma, részben a tesztelés alatt álló sokféle ütközés miatt. A Mercedes-Benz összesen több mint 120 próbabábuval rendelkezik. Különböző méretű és súlyúak – a mindössze 3,5 kilós csecsemőktől és a különböző korú gyermekektől és tinédzserektől egészen az ötödik percentilis nőstényekig és nehéz babákig. Különböző típusúak az elülső, hátsó és oldalirányú ütközések is. Az egyes típusú töréstesztekhez használt próbabábuk meghatározása a törvényekben, a minősítésekben és a konkrét Mercedes-Benz terhelési esetekben meghatározott tesztspecifikációkban található. A próbabábukat részletesen szabályozzák a világméretű összehasonlíthatóság biztosítása érdekében. Még a ruházatukat is szabályozzák. A dummy technológia jelenleg generációváltáson megy keresztül. A fejlett THOR próbabábu az 1986-ban bemutatott Hybrid III próbabábut váltja fel. A THOR próbabábu biofidelikusabb, azaz pontosabban ábrázolja az emberi testet, és szélesebb mérési lehetőségeket kínál. Belső kutatásunk szerint a dummy típusok további bővítése nem hozna jelentős javulást a biztonságban.

  1. tévhit: A terhes nők kevésbé védettek
    Hanna Paul: Az ADAC (Allgemeiner Deutscher Automobil-Club, ford. ‘General German Automobile Club’) nemrégiben készült tanulmányában a rendszerek összehasonlítása azt mutatja, hogy a normál biztonsági övek jól védik a várandós anyákat és a születendő gyermekeiket is baleset esetén. Az ADAC balesetkutatása szerint a terhes nők nincsenek nagyobb veszélyben, mint a többi járművezető. Megfelelő használat esetén a normál hárompontos biztonsági övek mind a várandós nőket, mind a születendő gyermekeiket védik baleset esetén.

  1. tévhit: A szimulációk hamarosan felváltják a fizikai törésteszteket
    Hanna Paul: Nem látjuk, hogy ez megtörténik. Való igaz, hogy a kinematika és az alakváltozás számítása jelentősen csökkentheti a teljes járműtesztek számát és egyben felgyorsíthatja a fejlesztést. Számos oka van azonban annak, hogy miért nem kerülhető el a járművek töréstesztje: Egyrészt a töréstesztekre van szükség a szimulációk validálásához, amelyek számos feltételezésen alapulnak. Másrészt a törvény vagy a minősítések előírják őket. Az egész jármű tesztjei során az érzékelők segítségével a legjobb képet kaphatjuk arról, hogyan alakul ki az ütközés, és hogyan viselkednek a próbababák az alatt.

Az utasszimulációk pusztán azt számolják ki, hogyan viselkedne egy próbabábu egy járműben. A Mercedes-Benz az úgynevezett emberi testmodelleken (HBM) is dolgozik, amelyek az emberi anatómiát – csontokat, izmokat és szerveket – még részletesebben ábrázolják. A próbabábukhoz képest a HBM-ek töréstesztekben történő használata lehetővé teszi a kutatóknak, hogy felmérjék a tényleges sérülés típusát, amelyet egy adott testrész valószínűleg elszenved, ahelyett, hogy egyszerűen kiszámítanák a sérülés súlyosságának valószínűségét. Többek között HBM-eket használunk innovatív utasbiztonsági rendszereink, például a PRE-SAFE® Impulse Side értékelésére.

[1] Ez azt jelenti: az összes férfi 50 százaléka kisebb és könnyebb (1,75 méter és 78 kilogramm)

[2] Hybrid III 95: A férfiaknak mindössze 5 százaléka nagyobb és nehezebb (1,87 méter magas, 101 kilogramm súlyú)

[3] Hybrid III 5: A nők mindössze öt százaléka kisebb vagy könnyebb.

[4] Hybrid III 50: Az átlagos férfit képviseli (1,75 méter magas, 75 kilogramm súlyú).