Nem ezzel terveztük ma a folytatást, de “L”-ből kiszakadt, hogy Ő most azonnal vurlicer-díjas zsurpubi (izé, zsurnaliszta) akar lenni és csak úgy ontja az anyagokat.
Ennek köszönhetően a mára tervezett nyomtató tesztet vagy holnap, vagy holnapután olvashatjátok csak.
Ja, és még annyi, hogy “L” természetesen 😉 nem küldött képeket a “folyton mocskos” főszereplőről.
(A szerkesztőbizottság vezetője)
Az előző részben olvashattátok az első lépéseket az i30-cal, most folytatnám egészen a 30 000-es szervizig.
Miután éppen csak összebarátkoztunk és még mindig nem nagyon ismertem a kompakt Hyundait belevágtunk egy nagyobb kirándulásba Szlovénia kicsi Olasz kitéréssel és horvátországi kirándulással.
Eljött a reggel amikor is nekivágtunk az utazásnak a még teljesen új illatú autóval ekkor volt már benne 1200 km., tehát az elméleti 1000 kilométeres bejáratáson túl is volt.
Rögtön a bepakolásnál kiderült, hogy a csomagtartó ebben a kategóriában nem kényeztet azért halálra. (a kombi lenne a jó választás). Két ember egy hétre pár zsugor ásványvízzel éppen, hogy elfér a csomagtartóban. Miskolctól a határig autópályán kényelmesen a sebességet betartva stresszmentesen telt az utazás.
Csendesen fut a kormányzás nem igényel odafigyelést tartja a kijelölt irányt. Amíg az útfelület sima az autó nagyon csendes viszont ha a burkolat minősége romlik azt a fülünkkel azonnal érezzük olyankor hangoskodik a kerekek felől.
Egyenletes autópálya tempónál a fogyasztás a fedélzeti számítógép szerint 5-6 L között van egyébként jótékonyan picit pár decivel többet hazudik, tankolásnál ez kiderül. Korrektül mindig láthatóan kiírja mennyi a megtehető táv (ez egyszer megtréfált amíg nem ismertem ki az autót). Határ után GPS átállítás autpályákat kivettem, nem spórolás miatt hanem mert szeretem a tájat bámulni az i30 amúgy sem ad semmilyen feladatot csak halad nyugodtan. Szlovénia gyönyörű kis ország olyan mintha Svájc egy picit szegényebb kantonja lenne tisztességes utakkal és hegyekkel, kanyarokkal. Egy hét alatt nekem az volt az érzésem, hogy csak felfelé megyek egyfolytában .
Egy hegyi szerpentinen kicsit “mekkergettem” a vasat, hogy mit tud kanyarokban.
Háziasszony autó ez vagy inkább csak bolondbiztos családi szállító eszköz?
Kanyarokban semleges egészen sokáig aztán elkezdi tolni az orrát és be is lép a menetsabilizáló, mert ez is van benne alapban. Húsz éve még a szervokormány is úri huncutság volt most meg mennyi minden van benne már alapfelszerelésként egy ilyen autóban (szervó, klíma , abs, sávtartó, tempomat, vészfékasszisztens, bluetooth).
Jöttek is a hegyek szépen a kicsinek vélt 1.6-os motor viszont teljesen meggyőzött. Komoly emelkedőn is dinamikusan lehet közlekedni vele és rövid egyenes szakaszokon bátran lehet előzni vele. Tudom nem illik előzgetni hegyi utakon de ilyenkor előjön a Bükk kanyarjaiban szerzett “tudás(?)”.
A fogyasztáson is mérhető az erőltetett hegymenet ilyenkor már azért tartósan 6 liter felett marad a fogyasztás.
Ott a hegyek között gondolkodtam pont azon, hogy a fogyasztás amit a gyár megad az csak országunkon belül is mennyire más lehet. Mondjuk egy alföldi ember ha odafigyel simán tudja tartani de mi van azokkal akik a hegyekben laknak?
Egyik esti hegyi “etapon” került elő egy újabb olyan dolog ami alapban benne van az i30-ban. Bevilágít kanyarba!! Nem nagy trükk csak a ködlámpát használja de arra pont jó, hogy lássa az ember, hogy le tudja-e akasztani padkára a kereket vagy sem. Még mindig meg lep és egyre jobban kedvelem.
A horvátoknál tréfált meg a fedélzeti számítógép fogyasztási adata. Mint már írtam mindig látható a hátralévő távolság és egészen pontos adatot is közöl. Aha a megszokott Magyar útvonalaimon igen de itt állandóan csak hegyre fel mentem. Csorgunk éppen a forgalommal Abbáziába amikor kiír még 35 km. hátralévő távolságot, kérdi a párom, hogy nem akarok tankolni? Mondom minek, sokan vannak itt a kutakon és amúgy is 30 Km-re van a szállásunk majd valahol útközben tankolok, felesleges aggódnod. Városnézés tengerparti séta letudva irány a szállás. (Buzet csodás kis óváros kevés turista érdemes megnézni) GPS beállít elindulunk a tengerpartról a hegyek irányába egy hegyi úton meg mertem volna esküdni, hogy a függőlegestől meredekebb!
Ekkor lepett meg a fedélzeti számítógép! Hegynek felfelé nem egyesével számolja a kilométereket, mert a fogyasztás az jelentősen megugrik. Belegondolva teljesen logikus csak a gépek elbutítanak és hiszünk nekik.
Mondjuk neki volt igaza mert ugye felfelé megnő a fogyasztás. Kezdte is a visszaszámolást jó nagyokat ugorva, 35-23-11-7-2-0. Ekkor még felfelé mentünk és már nehezen tudtam leplezni az aggodalmamat de páromat nyugtatgattam, hogy lefelé csak gurulunk aztán az első településen tankolunk…
Nem nyugodott meg, nekem is kezdtek izzadtságcseppek megjelenni a homlokom a klíma ellenére. Mint kiderült ez egy tájvédelmi terület és benzinkút az nincs! Már elég sok kilométert gurultunk szerencsére lefelé amikor már régen 0 volt a megtehető távolság a gép szerint amikor egy autópálya felhajtóban volt egy benzinkút. Felhajtani nem tudtam mert matrica nem volt, tehát maradt a régi módszer. Kanna, majd gázolaj vásárlás kicsi séta, beöntés és irány tovább. A beöntött 5 liternyi üzemanyagot a műszer nem jelezte ki :-). Maradt egy tanulság ha hosszú útra indulsz nem árt kis kanna üzemanyag a csomagtartóba még jól jöhet :-).
A kirándulás alatt igazán össze is haverkodtunk nincsenek hiszijei az i30 modellnek egy teljesen szerethető autó.
Nyaralás után napi munka közben sem fárasztó a vezetés, a nap végén nem ettől fárad el az ember.
Szépen lassan elkezdtem használni a tempomatot (emlékeztek azt mondtam sosem fogom használni) és most már hálát adok a feltalálójának. Nem csak pályán de alsóbbrendű utakon is használom ahol gyérebb a forgalom. Sávtartó volt amit még eskü alatt vallottam, hogy soha nem fogom bekapcsolni. Be kell valljam, hogy soha nem kapcsolom ki 🙂 Ahol van felfestve jobb oldalon csík ott a sáv közepén tartja az autót úgy, hogy ha index nélkül akarod átlépni picit ellentart, hogy érezd és csipog is. Felfestett jel nélküli úton ahol csak a felező vonal van ott ha azt átléped csipogással jelez de nem akar korrigálni. Minek kapcsolnám ki? 🙂 Olyan haverság lett ez, hogy én megváltoztam kicsit és jól is érzem magam ettől.
Napi használatban a fogyasztás nagyon láb függő nekem 3.8 és 5.6 között mozog de volt már egy sietősebb autópálya menet akkor 6 liter felett mért de akkor az volt a szerencse, hogy a rendőr nem mért— 😉
Bejöttek a hidegebb napok, felkerült a téli gumi is ettől picit hangosabb de nem zavaróan. A fűtése lég gyors és baromi meleget csinál ezt szeretem nagyon. Egy kormányfűtés és egy ülésfűtés elférne benne ha már ennyire elkényelmesedtem – de ugye alapmodellről beszélünk.
Ülésfűtést pótoltam egy áruházi akcióban pár ezresér vettem bele, megéri nagyon ott ahol a hidegben az a bizonyos befagyna, na ott melegít pont.
Ha Pista gondolja, majd írok arról is külön. Mármint az ülésfűtésről.
Beleszaladt az első 30 000 kilométer, így az első kötelező szerviz is megvolt.
Hiba?
Miről beszélsz, hiba az nem volt eddig. Most már ha kérdezik ismerősök, hogy milyen az autó mindenkinek csak ajánlani tudom, Megszerettem az az igazság.
További tapasztalatokat majd írok még ha érdekel valakit 🙂
http://tesztalelkemindennek.hu/2018/01/11/hyundai-i30-tartos-baratsag-elso-felvonas/
