Elmúltak az ünnepek.
Visszapillantunk néhány korábban tesztelt autóra, hogy ezzel ihletet kapjunk a ránk váró feladatokra…
És, hogy ki a “szakma?” Nem a konstruktőrökre, nem is a tervezőkre és nem a sajtó munkatársaira gondolunk.
Történt, hogy a székesfehérvári Ivanics Kft és a Hyundai Hungary jóvoltából élesben tesztelhettünk egy Hyundai H350-es kisteherautót.
Mivel teherautó, ezért a teszt valós teher alatt zajlott, hisz a puding próbája az evés szokták mondani.
Az adott áruhoz (10 db kórházi ágy) többnyire kettő darab 3,5 tonnásra szokott szükségünk lenni, és nem a súly, hanem a méret miatt.
Az áru egy csepeli vámáru raktárba érkezett, ahol 2 órát várakoztunk, ami épp elég volt arra, hogy az “IGAZI SZAKMA” megcsodálhassa a vadonatúj gépet.
Nem volt sofőr, aki ne jött volna oda megnézni, megkérdezni, kicsit beülni, körbenézni.
Az öreg rókákról, akik 25-30 éve a szakmában vannak tudható, hogy márkahűek és kicsit kötözködve tették fel kérdéseiket az autóval kapcsolatban.
Az óriási raktérbe, ami 12,9 M3 senki nem tudott belekötni, sőt a picit magasabb rakodás szempontjából tökéletesebbre sikeredett, mint sok konkurens típus.
Az elhúzható oldalajtó végre akkora, hogy nem kell centizni a raklapot, főleg, ha az áru nem szabványos méreten érkezik.
Aki beszállt a kocsiba az ülés kényelmessége után rögtön az szúrt szemet, hogy mennyi pakolási lehetőség van a műszerfalon, hisz kismillió fakkba lehet rakni a papírokat és egyéb doksikat ami egy „autójában lakó” embernek, ha hiszik, ha nem nagyon fontos dolog. Nem is beszélve a hűthető kesztyűtartóról, ami nyáron életet menthet.
Amikor meglátták az áru mennyiségét a sofőrök nevetve mondták: „na ez nem fog beférni” és kis híján fogadóirodává alakult a placc a tétek megrakása után.
Ez csak nekünk jött jól, hisz a pakolásnál ott maradt emberek segítettek nekünk, így mindenki jól járt, főleg mi és a sofőrök láthatták, ahogy csont nélkül befért minden.
Végül az egyik hitetlenkedő sofőr kínjába megjegyezte: „de azért erre sem raktak hátra fellépőt”
Másnap elindultunk a 600 km-es útra, az autó megrakva 10,5 l-t fogyasztott, ami egy ekkora autónál a 2,5 literes CRDi 170 lovas motor esetében korrekt szám, főleg rakottan.
A vezetési élmény, semmivel sem volt rosszabb, mint egy új középkategóriás személykocsinál, sőt.
Óriási oldalszél ellenére a magas autót jól lehetett az úton tartani, ami eleinte furcsa volt, de ugy-e a jóhoz hamar hozzá szokik az ember.
Ahogy mondtam a jóhoz hamar hozzászokik az ember, így szomorúan adtuk vissza pár nap után a tesztautónkat.
További információk:
