Fiatal, vagány

Néhány éve vittem el először a nagyobbik lányomat egy rally versenyre. Magasra tettük a lécet, hiszen ez egy svéd világbajnoki futam volt. Anna végérvényesen ott fertőződött meg a rally szeretetével. Emellett Neuville lett a kedvence és a Hyundai i20 WRC. Amikor a múlt héten meglátta a Konát, úgy csillogott a tekintete, mintha az első szerelem jött volna szembe. Ezek után, hogy írhatnék bármi negatívumot erről az autóról? Sehogy. De nem csak ezért.

Nem nagyon vagyok híve az autóiparban a formatervezési útkeresésnek, a nagy design forradalmaknak, mert legritkább esetekben sülnek el jól. A Konánál ez egyértelműen sikerült. Markáns, márkaarculatba illő, de merész orrkiképzés, lámpák garmadája, játékos ívek, álterepjárós betétek, dögös fenék, szemet gyönyörködtető színek (nekem speciel ez a kék a kedvencem), fekete tető és mindennek megkoronázása, az iparművészeti remekmű, a felni, ami nélkül nem szabad megrendelni az autót. Amerre jártunk vele, szem nem maradt szárazon. Idős, fiatal, férfi, vagy nő úgy fordult utána, mintha egy Urus fordult volna be a sarkon. Szokták mondani, hogy olyan autót kell venni, amire visszanézel a parkolóban. Rá én is visszanéztem.

Belül is nagyon szép, bár valószínűsítem, hogy túl sok munkaóra ment a külső dizájnra, mert néhol lankadt a figyelem. A műszerfal és az ajtókárpitok teteje kemény műanyag lett, ami ránézésre fel sem tűnik, mivel a textúrája szép, de minden autóstesztnél ezt kötelező megkopogtatni (bár a tulajdonos soha nem fogja) és kötelező elmondani, hogy bizony lehetett volna igényesebb az anyagválasztás ezeken a felületeken. Fantasztikus látvány a középkonzolon a mozivászon szélességű központi kijelző, minden infó megtalálható rajta, könnyen használható és dicséretes, hogy a klíma vezérlését nem innen kívánták megoldani, hanem manuális kapcsolóval függetlenítették ettől. Ha még kritikát akarnék megfogalmazni, akkor a klíma vezérlőjén még lehetett volna dolgozni, egy ilyen remekműben, nekem túl egyszerűnek hatott a két tekerőgomb.

Elől nagyon kényelmesen elfér két felnőtt, hátul leginkább két tinédzser méretű gyereknek kényelmes, de szükségmegoldásként, rövid távon akár hárman is kibírják. A csomagtartó mérete is azt sugallja, hogy a Kona, fiatal, vagány családok autója lehet, vagy második autó. Mi három gyerekkel és a cuccainkkal már úgy fértünk el, hogy mindenkinek volt az ölében valami.

Hibrid, automata, tehát fő terepe a város. Itt érzi igazán elemében magát. Jól fordul, kényelmes és csendes az elindulás, szinte észrevétlenek váltások, és ami nekem különösen tetszett, hogy gázadásnál nem üvölt a motor, hiszen ez nem egy CVT, hanem egy normális automata. Tudom, hogy a CVT örökélet, meg egy nap, de ha választani kell, én inkább nem akarok örökké élni. Nekem ez sokkal jobban bejött. Az 5,9l/100km ugyan nem hökkentett meg, de teljesen vállalható városon belül.

Természetesen kipróbáltuk autópályán is. Miskolc felé eléggé kelletlenül gyorsult, de pár száz kilométert megtéve megtáltosodott. Vagy mostanra sikerült bejáratni, vagy előttem sokan csak városban használták, mindenesetre a motorerő tökéletesen elegendő egy normál hétköznapi használatra. Érdesebb úton volt egy kis futóműzaj, de tükörsima aszfalton csak autópályatempó felett hallottunk egy kis szélzajt, ami egyáltalán nem volt zavaró. A Szerencs-Szigethalom közötti, majd 250 kilométert egy fenékkel megtéve sem volt fárasztó, még az egyébként kényes derekam sem fájdult meg. Jól szól benne a zene akár a rádiót hallgattuk, akár a telefonról játszottuk le a gyerekek kedvenc számait. Egy dolgot finomítanék és az a sávtartó automatika. Úgy éreztem, hogy esetenként túl direkt és arrogáns. Engem annyira zavart, hogy inkább kikapcsoltam.

Mindent egybe véve az látszik, hogy a koreai mérnökök és dizájnerek egy év alatt valószínűleg két évet dolgoznak, mert rohamléptekben utolérték a többieket és ha így haladnak állva fogják hagyni a többi autógyártót.