Csinos, kényelmes, élvezetes
Az elmúlt év végén már kipróbálhattunk egy Dacia Dustert, január közepén pedig jött a Renault Clio.
(Egy – szép nagy – családba tartoznak, azért említettük.)
Tudom, hogy fárasztó, meg hülyeség, meg #mittoménmi, de nekem sokszor dalok, zenék jutnak egy-egy tesztelt autómodellről az eszembe.
Igen, a Clio kapcsán, mi más is ugorhatott volna be elsőként, mint a…
…valami?
Pedig a hibrid Renault Clio egyáltalán nem annyira gagyi, mint az ehhez a nótához kapcsolódó rettenetes “videóklip”!
Sőt!
A Clio már önmaga sem az a Clio, amit évtizedekkel korábban megismertünk.
Mert a modell az évek során szépen elkezdett nőni, okosodni, finomodni, és mára egy nagyon tetszetős – főleg a tesztautó színében – autó lett.
Külsőben “hozza” a most aktuális Renault dizájnt.
A belsejében minden a vezető kiszolgálását, kényelmét szolgálja.
Természetesen az utasokra is figyeltek az alkotók.
Az alábbi kis bugyuta videóban röviden bemutattuk már, mi is az, ami nagyon tetszett a Clioban.
Illetve az első út végén hangban is beszámoltam a friss élményekről, benyomásokról.
A korábbi anyagainkban talán nem emeltem ki a hibridségét a Clionak.
Pedig nagyon jól viselkedik a hajtás és a váltó!
Az autó – megfelelő töltöttség esetén – hidegben sem járatja feleslegesen a belsőégésű motort.
Tehát, ha elérte az üzemi hőmérsékletet, illetve az ablakokról “lefújtuk” a lefagyott párát, befűtöttük az utasteret és a kormány-, illetve ülésfűtés is megtette dolgát, akkor akár úgy is elindulhatunk, hogy csak az elektromos hajtást használja a gép.
A töltése természetesen csak a fék, motorfék, illetve a benzinmotor segítségével oldható meg – hiszen nem plug-in hibridről van szó.
Az elektromos motor az indulás – az autó megmozdítása – mellett a gyorsításokkor is jelentős segítséget ad.
Összességében, ez nem csoda, ám nagyon megnyerő, hogy úgy teszi a dolgát, hogy az ember észre sem veszi tulajdonképpen, hogy mikor mi történik – hacsak nem a műszerfalat vizslatja.
A “B” (Brake) üzemmóddal pedig az intenzív motorféket használva tudunk lassítani, illetve visszatölteni.
A futműve zseniális!
Zseniális, mert annak ellenére, hogy inkább sportosabbnak, keményebbnek mondható, a méltán világhírűtlen Tura és Vácszentlászló közötti minősíthetetlenükl rossz úton sem kell csupán negyvennel haladnunk.
A “hepehupák”, a kátyúk, a töredezett szélű aszfalt ellenére sem ráz szét a gép.
De, ami sokkal fontosabb, az autó elejét, alját sem verjük oda.
Köszönhetően a futóműneki, lengéscsillapításnak.
Kormányzása, akár a villamosé,. 😀
Oda megy, ahova a sofőr szeretné, nulla kormány holtjátékkal.
Az utasteret a vezető szemszögéből már a fentebb csatolt anyagokban kiveséztük.
Az anyósülésen utazók szinte ugyanazt kapják, akár a sofőr.
A különbség csak annyi, hogy a kezelőszervek ugye a pilóta előtt, vagy felé irányítva helyezkednek el
A hátsó sorban uzatók számára a be/kiszállás lehet hogy kissé nehézkesebb, amennyiben mondjuk 180 pluszos felnőttekkel szeretnénk megtölteni a gépet.
A lábtér ebben az esetben lehet kicsit szűkös, ám a fejtér annak ellenére is elegendő, hogy a Cliora is jellemző, a hátrafelé “lecsapódó” tetővonal.
A csomagtartó jól pakolható, a kategória átlagába sorolható.
Összességében egy nagyon szerethető “kisautót” ismerhettem meg a hibrid Renault Clioban!
