Becsületére váljék

Van egy mondás, amit még apám mondott nekem sihederkoromban, amikor az első, nyárimunkából megszerzett 40.000 Forintos fizetésem fölött, azon kétségbeesve álltam, hogy mégis mi a jó francot lehet kezdeni ennyi pénzzel. Csak annyit mondott, hogy a „férfi egyetlen ékszere az óra”. Mondanom sem kell, hogy az első utam egy óraboltba vitt, ahol kinéztem egy akciós Citizent és azonnal el is hoztam 30.000 Ft-ért. Ez akkor óriási dolognak számított. Apám mondásához azóta is szigorúan tartom magam és mára egész tisztességes kollekció gyűlt össze. Van automata, van sportos, van a nagybátyámtól ajándékba kapott limitált, Luminox és van a feleségemtől kapott olyan óra, amire a büdös életben nem adtam volna ki annyi pénzt, amennyibe került.

Persze, amikor az órab*zit megkeresik azzal, hogy nem szeretne -e egy új okosórát kipróbálni, akkor először is felnevet magában, kicsit olyan, mintha egy veterán sportautó gyűjtőt szeretne valaki meggyőzni arról, hogy márpedig a Toyota Prius lesz az ő következő választása.

Keserű íze van ezeknek a szavaknak, de nagyobbat nehezen tévedhettem volna.

Először is a Honor MagicWatch 2 óra egy tisztességes, tényleg óradoboz szerű csomagolásban érkezik. Minimáldesign, igényes anyagok, már a doboz esetében is. Hoppá, eddig nem rossz. Bontsuk csak ki. Nahát, de hiszen ez szép. Az órát a dobozból kivéve rögtön érezzük, hogy nem az eddig, a többi gyártótól megszokott, valahol a homokozóvödör és a dezodorosflakon közötti anyagminőség jön szembe, hanem becsületes súllyal együtt járó fémház és valódi bőrszíj. Az óra felvéve is kényelmes és nagyon elegáns hatást kelt.

Álmomban nem gondoltam volna, hogy egy okosórával a csuklómon jól fogom érezni magam, valahogy mégis ez történt. Kapcsoljuk be, na majd most jön a csalódás része, gondoltam. Nem jött. Gyönyörű, tűéles kijelző, elképesztő részletességgel animált minden. Annyira szép a kijelző, hogy ezerszer kaptam magam azon, hogy csak úgy ránéztem a kijelzőre és elszomorodtam, amikor elsötétedett. A gombokat jó érzés megnyomni, nem recseg, nem ropog, masszív az egész. A párosítás pikkpakk megy mindennel, nincs kérdés, annyira magától értetődő a szoftver és a funkciók közötti logikai kapcsolat, hogy gyakorlatilag egy 5 éves is pillanatok alatt megtanulja. A pulzusmérő működik (bár kardiológus szakorvosi végzettség nélkül csak az izgalmasabb kanyarokhoz tudtam viszonyítani a Swift Sporttal), a stresszszint mérő néha furcsa eredményeket ad, de nagyvonalakban eltalálja az idegállapotomat. A sokszor egész napos ülőmunka alatt tényleg jót tesz, amikor szól, hogy ideje lenne lábra pattanni és mozogni kicsit. Volt partner, ahol teljesen hülyének néztek, amikor Bíró Icát megszégyenítő mozdulatokat végeztem az iroda közepén, de aznap már legalább nem szólt hozzám senki. Gondolom ezzel elárultam, hogy a sportfunkciókat nem sok alkalmam volt tesztelni, amúgy sem lett volna szíven a tényleg igényes bőrszíjat undorító módon összeizzadni, de aki erre vágyik, nyugodtan veheti gumiszíjjal is.

Természetesen, a legjobban az igazi parasztvakítás részével vett lett a lábamról, ugyanis számtalan számlap közül válogathatunk. Nagyon fontos feature.

Összességében nálam az óra nem az „ajánlott”, hanem a „nemadomvissza” kategóriába esett.

Sorry, Honor, így jártatok!