A nem túl intelligens skodás csávó, vagy portásbácsi se’ tudta elbaszni a szolgáltatást
Még januárban született egy szösszenet a Europcar bérautó szolgáltatásáról.
Az biztos, hogy egy-egy szolgáltatásról, vagy cégről megformálódó véleményt nagyban befolyásol az ügyfelekkel kapcsolatot tartó munkatárs viselkedése.
Nem akarunk udvarolni, de az biztos, hogy a Porsche Buda Skoda szalonjában tevékenykedő europcaros dolgozó jelesre vizsgázott ügyfél kezelésből!
Arról már ugye írtunk, hogy gyorsan, zökkenőmentesen történt az autó kiadásával kapcsolatban a papírmunka.
Az autó visszaadásával kapcsolatban azonban még tartozunk egy beszámolóval.
Kezdjük azzal, hogy mivel hétfőn kellett visszavinni a Europcarhoz az Opel Astrát, viszont ugyanaznap egy Suzuki Vitarát is le kellett adnunk Törökbálinton, utóbbit még vasárnap odalogisztikáztuk a XI. kerületbe.
Hétfőn valamivel 13 óra után érkeztem az autós cég telephelyéhez és ahogy behajtottam az udvarra az Astrával, láttam egy autó úgy áll keresztben a Vitara mögött, hogy azzal bizony nem megyek sehova – pedig időre kellett visszavinni azut a tesztautót is.
„Mindegy, gyorsan beállok, majd visszasétálok a portáshoz, hogy segítséget kérjek az útban álló autó tulajának felderítésével kapcsolatban, hisz’ tuti a közelben dolgozhat” – gondoltam.
Helykeresés az Astrával, de szinte semmi nincs.
Két-három beálló szabad a Skoda szalon előtt, de ott a tábla, hogy csak a szalonhoz tartozó tesztautók számára van fenntartva, viszont előttem a sorompó, így nem lehet továbbhajtani.
„Na, akkor tolassunk be és forduljunk meg ipszilonban” – gondoltam, de…
DE!
Jött egy csávó egy Passattal, beállt a Skodák számára fenntartott helyre, majd kifeszítette keresztbe a láncot az Astra mögött, miközben én éppen tolattam volna be az egyik szabad helyre, hogy megfordulhassak és kigurulhassak a zsákutcából.
DE!
A lánc kifeszítése nem volt elég a gyökérnek, hanem odalépett az Astrához és elkezdte ütögetni a tetejét, egyben alpári stílusban tudatta, hogy az csak a Skodáknak fenntartott hely.
Mivel, nagy valószínűséggel olvasni sem tud, az sem tűnt fel a seggfejnek, hogy több Europcar matrica is el lett helyezve az autón…
Miután közöltem vele, hogy csak megfordulni szeretnék, rákérdezett: „Akkor meg mi a faszért jöttél el idáig?” – majd a választ meg sem várva beviharzott a Skoda szalonba.
„Remélem, a pénzért szeretkező édes anyádat análisan majd kényezteted este” – gondoltam és visszatolattam, hogy végül valahol lerakhassam az Astrát.
Leállítottam a kocsit a fal mellett, egy sorompó előtt, dem mentem be egyből a szalonba, hogy elintézzük a europcaros papírmunkát a leadássalkapcsolatban, mert egyrészt volt néhány doboz még az Astrában – amiket át akartam tenni a Suzukiba -, másrészt nem akartam úgy berontani a kiállítótérbe, hogy a lánchúzó parasztot nemes egyszerűséggel pofán vágom, ezért elindultam inkább a portástól segítséget kérni…
Bekopogok a „búdéba”, portásbácsi kijön.
– Jó napot kívánok! Nem tudja véletlenül kié az, az autó, ami ott áll keresztben a Suzuki mögött?
+ De tudom (Visszaköszönés nélkül!), egy itteni dolgozóé, mert oda csak ők állhatnak!!!
– Igen, és tudna segíteni, hogy ezt egy nem itteni dolgozónak, honnan kellene tudnia, ha nincs kirakva megállni tilos tábla semmilyen kiegészítővel?
+ Ottan van az a tábla!!!
– Tényleg? Hol, miért nem látom?
+ Gyüjjön csak!!! – és elindul.
Odamegyünk a „szervizútra”, ahol mutogat egy táblát, ami a földtől alig fél méternyire van felcsavarozva – tehát amikor bekanyarodik az ember arra a helyre az autóval, észre sem veszi.
Ráadásul – a kivitelezés alapján – nem nevezhető hivatalos táblának sem…
– Értem, ezt nem vettük észre, hibáztunk – próbálok továbbra is udvarias maradni. – Tudna segíteni a kolléga előkerítésében, hogy akkor mielőbb elálljak?
+ Nem az én dolgom, hogy telefonálgassak!!! Menjen be a weltautósokhoz, majd ők segítenek!!!
Bemegyek.
Szerintetek, segítettek?
LÓFASZT!
Annyira unatkoztak az egyetlen ügyfél nélküli kiállítótérben, hogy a pasziánszozás közben visszaköszönni is elfelejtettek, de azt azért odavágták, hogy nem az Ő feladatuk a kollégák megkeresése, menjek a portáshoz.
Elindulok visszafelé, mert most már tényleg le kellene adni az Astrát.
Odalépek a portásfülkéhez, bekopogok és közlöm a tényeket…
– A weltautósok ugyanúgy nem akarnak segíteni, mint maga, de nem baj, megyek leadom a Europcarnak a visszahozott kocsit, közben meg hívom a rendőrséget, hogy egy szabálytalanul parkoló autó miatt nem tudok elindulni. Köszi, majd jövünk a zsarukkal – és indulok is vissza az udvarba.
Alig értem el az Astrához, szalad utánam a portás, hogy sikerült elérnie az útban lévő munkatársat és már indul is, hogy kiengedjen, csak ne hívjam a rendőröket.
„Miért nem lehetett egyből felhívni, ha úgyis pontosan tudta, kit kellett keresni?” – kérdezem magamban, mert tudom, hogy úgysem tudna értelmes választ adni…
Visszasétálok a Suzukihoz, ami egy percen belül kiszabadítva.
Begurulok azzal is a telephely udvarára, majd bemegyek a Skoda szalonba, hogy értesítsem a Europcar pultnál dolgozó munkatársat, hogy meghoztam az autót.
A korábban lánccal, tenyérrel és verbálisan emberkedő gyökeret nem látom sehol (biztos elbújt a kemény legény.), de azért a segítőkész europcarosnak elmesélem a fickóval, a portással és a weltautós unatkozó majmokkal kapcsolatban szerzett élményeimet röviden…
Miközben Ő átveszi az Astrát és átpakolok a Suzukiba, folyamatosan elnézést kér a kollégák primitív viselkedése miatt.
És, ennyi!
így kell ezt csinálni!
Fel kell vállalni, ha hibáztak, annyit kell mondani, hogy bocsi, biztos valami front lehet, vagy túl nagy a nyomás, vagy bármi…
Mivel, próbált tényleg mindent megtenni a kellemetlen élmények tompítása érdekében, nálam a europcaros kolléga és szolgáltatás jelesre vizsgázott!
A többivel meg szerencsére úgysem lesz dolgom! 😀 😀 😀
http://tesztalelkemindennek.hu/2018/03/08/oxygendus-atbaszas/
