Kő pogácsa?
Nem tudjuk, mi a baj a kelenföldi pályaudvarnál a péksüteményeket (is) árusító boltokkal, de van baj szatyorral!
Évekkel ezelőtt betévedtünk, a kormányközeli Lipóti pékségbe, ahol túrós táska címén kaptunk egy majdnem jól átsült tésztadarabot – szinte túró nélkül.
E hét csütörtökön újra az Etele téren várakoztam a Volán egyik járatára és gondoltam, kéne valamit harapni.
A buszvégállomás szomszédságában található „pékállomás” nevű bódéhoz mentem, a kirakatban megláttam a szép nagy sajtos pogácsát, majd odaléptem a kiszolgálóablakhoz.
Közel fél perc után befejezte a két „hölgy” a nagyon fontos diskurzust – miszernt; „Béla meg aztat mondta, hogy holnap korábban szállíccsa…”
„Jó reggel, egy sajtos pogácsát kérek.” – mondtam végre, amikor rám figyeltek.
Visszaköszönés nulla, de legalább kaptam pogit.
Leperkáltam a 250 forintot, majd amikor megfogtam azt a kődarabot, amit pogácsa címén adtak, azonnal tudtam, hogy #csúnyaveszekedéstrendezekhanemkapomvisszaapénzemet!
Készült egy gyors fotó a termékről, majd visszaléptem az ablakhoz…
„‘Ismét jó napot Szerintem csináljunk olyat, hogy én ezt a követ visszaadom, maguk meg az árát adják vissza”
A két nő nézett értetlenül, de mielőtt megszólalhattak volna, folytattam
„Az van, hogy köveket ingyen is tudok szedni itt a vonatállomáson, ezt a többnapos pogácsát meg inkább tartsák meg maguknak!
Szóval, kérem a pénzt vissza!”
Nyilván Ők is tudták, hogy szar van a palacsintában (Még szerencse, hogy nem azt vettem!!!), mert csak halkan motyogtak, miközben visszaadták a „zsetont”.
Szóval, nem tudom, mi a baj a kelenföldi pályaudvarnál a péksüteményeket (is) árusító boltokkal, de van baj szatyorral!
Mert eddig, kettőből nulla!
Olvasóink pedig kerüljék messze a pékállomást (is)!
