Tűzpengén lovagolva

Voltam vagy 18 éves, amikor az Autó Motor egyik számában megjelent egy exkluzív motorról szóló írás…
A sportmotorokért soha nem rajongtam különösebben, de az, az átépített Honda CBR nagyon megfogott.
Megfogott, ugyanis úgy lett átalakítva a paripa, hogy a külső idomokat teljesen újakra cserélték és ezzeé azt érték el, hogy úgy nézett ki a CBR, akár egy akkori MIG vadászrepülőgép.
Ráadásul szép „repülőszürke” fényezést kapott és a csavarozásoknál úgy fényezték, mintha a levegő megszínezte volna a súrlódás miatt.

Szóval, kb. ez volt az első élményem a CBR-rel.

Aztán teltek, múltak az évek,  én meg folyamatosan figyeltem az előttem/mellettem elhaladó motorokat, hátha élőben is láthatom a vadászgépet – de a személyes találkozás sajnos elmaradt.
A nagy keresgélés azonban azt eredményezte, hogy egy-egy CBR-t akár csukott szemmel is felismertem – kis túlzással.  🙂

Közel húsz esztendővel az előbbiekben felvázolt élmény/emlék után letettem végre a motoros jogosítványt is, és elkezdtem szépen a különböző tesztmotorokat próbálgatni.
A sportmotorokra „nem is jelentkeztem be”, mert úgy gondoltam, öreg vagyok én már ehhez, illetve túl fiatal, hogy egy ilyen vasparipán történjen velem bármi is.

A nyár elején azonban megérkeztek a Honda idei modelljeiből beállított tesztmotorok is Magyarországra és úgy hozta a sors, hogy az elmúlt héten a vadonatúj Honda CBR 1000RR Fireblade masinát hozhattam el próbára.

Be kell vallanom, hogy nem kis csokigolyóval a popómban indultam a vasért az Üllői út végéhez közeli márkakereskedésbe.
Nem kis csokigolyóval, ugyanis ezres motort még soha nem vezettem, ráadásul a CBR-ről azt gondoltam,egy nagyon kemény sportmotor, amihez az én tudásom még lehet kevés lesz.

A szalonba érve kitöltöttük az ilyenkor szükséges papírokat, majd előhozták a vörösben pompázó paripát és amíg én öltözködtem (térdvédő, motoroskabát, bukósisak, kesztyű), alapjáraton melegedett a kicsike.
Én meg imádkoztam magamban, hogy minden rendben legyen…

Miután felöltöztem, felpattantam a motorra, „egyesbe rúgtam a váltókart” és szép óvatosan kiengedtem a kuplungot, a CBR meg elkezdett gurulni.
Szinte alig mozdult meg a gép, a lábaimat már fel is tettem a lábtartókra, mivel azt éreztem, hogy nagyon stabil a masina ilyen csigatempóban is.
Az Úllői útra kanyarodva a belváros irányába fordultam,majd néhány száz méterrel később letértem a kertházas,  parkos övezetbe, hogy ott szokjam egy kicsit az utcákat járva a féket, a kanyarodást, a sebességváltást.
Néhány perc elteltével, vissza az Üllőire és  indultam is a Pesti úton található Renault márkakereskedéshez, hogy megmutassam a vasat Szabó Gézának – aki nem volt ott. De ne rohanjunk ennyire előre.

A Pesti útig sikerült igen  jól ráhangolódni a Fireblade-re és már nem szorított annyira a reggeli csokigolyó.
Az úton egyre közelebb kerülünk egymáshoz a géppel és egyre összehangoltabban közlekedtünk.
Az induláshoz képest az érkezéskor már teljesen otthonosan éreztem magam a CBR 1000RR nyergében.

Szóval, Géza nemvolt ott, így indultam is tovább Bag irányába.
Arra gondoltam, a korábbi motorteszthez hasonlóan (arról is hamarosan olvashattok beszámolót) Kerepes felé indulok a kertek alatt, ám  menet közben változott a program és Pécelnél felkanyarodtam az M0-ás autóútra.
Ott bizony,nem volt mit tenni és meg kellett húzni azt a gázkart, elvégre a nulláson nem illik 70-80-nal gurulgatni.
A 110-es tempónál már éreztem, hogy milyen nagy fejem van 😀
Éreztem, mert akkor még nem feküdtem rá a tankra…

Az M31-esre érve a sebességkorlátozást  feloldó tábla után még egy kicsit húztam azon a bizonyos gázkaron és  130-nál már inkább a tankra is ráfeküdtem és élveztem a szabadságot, ahogy a „tűzpenge” vágja az utat.
Pécelnél még azt terveztem, hogy Gödöllőnél visszatérek a régi 3-as útra,  azonban az élmény és a sebesség arra ösztökélt, hogy az M3-ason folytassam az utat.

Tényleg hihetetlen élmény volt a CBR-rel eltöltött első út, első óra!
A végére minden félelmem elszállt és azt éreztem, hogy ez a gép sokkal,de sokkal biztonságosabb  masina annál, mint amit gondolnánk első ránézésre.
Igen, VADÁLLAT!
Igen, ellehet vele szállni, ha az ember csak a száguldozásra hangol.
Igen, olyan erő van benne, amit bizony kordában kell tartani.
Mindeközben viszont sokkal kényelmesebb, mint vártam, nagyon stabil,nagyon jól manőverezhető.
És ha valaki sebességre, gyors kanyarokra vágyik, akkor pályára vele!

A következő napokban többnyire városi és országúti forgalomban közlekedtem a CBR 1000RR-rel és azt is meg kellett állapítanom, hogy a városi forgalomban is megfelelő társa lehet gazdájának.

Mint fentebb már említettem, jól manőverezhető, illetve a bevezetőben ecsetelteket idézve, alacsonyabb sebességnél is nagyon stabil.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a motor felépítése olyan, hogy a hozzám hasonló 180 pluszos (nem évben és kilóban, hanem magasságban) figurák kényelmesen tudnak fel, s leszállni a paripáról és ha kell egész jól fel is lehet rajta egyenesedni.

A kinézetéről nem lehet mit mondani, azt mindenki nézze meg maga és gyönyörködjetek!

Ezúton is köszönöm mindenkinek, hogy az elmúlt napokban kihúzhattam néhány tételt a bakancslistámról!

A motorról további részleteket és a specifikációkat a hivatalos honlapon olvashatjátok.
Csütörtökön délután 14 órától pedig a Sztráda Rádió „hullámhosszán” hallgathatjátok meg aHonda CBR 1000RR Fireblade-ről tapasztalatainkat, élményeinket az alábbi linkek bármelyikén!
http://sztradaradio.hu
http://radio.garden/live/budapest/sztrada-radio
http://tunein.com/radio/Sztráda-Rádió-s281117