Szemeddel látsz, szíveddel érzel

A folytatásban jöhetett a szöllők közti, felázott, saras, agyagos dűllőút, majd a bányatóhoz vezető sziklásabb terep.

Egyik sem okozott megoldhatatlan feladatot a gépnek.

Előbbinél a négykerék-hajtást is csak azért kapcsoltuk be, mert a vékonyka, gyári „virsli gumik” elkezdtek kaparni az agyagos, taknyos talajon.
Utóbbi feladatot pedig könnyedén abszolválta a konvoj.

Ja, a két-, és négykerék-hajtás között akár menet közben is kapcsolgathatunk.
A felező aktiválásához, vagy kikapcsolásához azonban természetesen itt is meg kell állni – elvégre manuálisan záródnak azok a „kapcsolók”.

A terepjárás során nagyon lehetett érezni a merev hidak és a létraalváz előnyeit.
Az autó egyáltalán nem „nyeklett-nyaklott” (Hogy, ez, mit is jelent, nem is tudjuk, de jól hangzik 😀 ), a futómű pdig pontosan tette dolgát.
Ja, ekkorra már a magasabban felszerelt manuális váltós masinát gyűrtük.

Este a bortesztté lett a főszerep, mialatt a gépek a hotel előtt várták a másnapi indulást.

A hazaútra az automata váltóval szerelt modell jutott.

Sokkal halkabbnak tűnt a manuális váltóval szerelt modellnél.
Ez az érzés az autópályán se’ változott.

Oké, de, mi van belül?

Jaj-jaj, kopogós műanyag mindenhol…
Ja, hogy ez koncepció, hisz’ így könnyen és gyorsan kitakarítható az utastér?
Upsz!

Az ülések természetesen nem műanyagok+ 😀
Semmi extra, semmi plusz. Egyszerűen teszik a dolgukat és nem kényelmetlenek sem terepen, sem egy hosszabb utazás során.
Ja, és négy személyre van szabva – bár hátul hosszabban itt sem utaznánk.
Fejtér elől és hátul elegendő.
Az elsőp sorban pedig a 180 pluszos figurák is simán elférnek.
A kezelőszervek a vezetőre vannak szabva.

Csomagtér?
Nem nagy, de a hátsó uléssor teljesen vízszintbe hajtásával elegendő. Ráadásul akár egy „védponyva” is segíthet az elejtet vad szállításában.

A CIKKNEK MÉG NINCS VÉGE!
LAPOZZ A KÖVETKEZŐ OLDALRA!