o-Óó-o, Afrika!

Az elmúlt évben már írtam egy kis szösszenetet a tavalyi Szigeten (is) tesztelt Honda CRF250RLA modellről
Aztán később sikerült végre a nagyobb unokatesóval is megismerkednem.
Azért unokatesó,mert a CRF250RLA-t és az Africa Twint nem nevezném édestestvéreknek.

Az Africát már több alkalommal megkukkoltam a Honda Szallerbeck kereskedésben – ahonnan a Honda tesztmotorokat hozom el hosszabb  rövidebb időre.
Fura, de mindig csak megnéztem, egyszer sem ültem fel rá.

Aztán eljött a nap, amikor érkezhettem a motorért.

Korán reggel értem a kereskedéshez, de ekkor még csak a motoroskabátomat és a bukósisakomat hagytam ott és gurultam is tovább, mert aznap vittem vissza a  Honda HRX 476 VKE  fűnyírót  és az  UMK435 fűkaszát, illetve egy tesztautót is.
A sok logisztikát követően nem sokkal dél után értem vissza a motorért.
A gyors „papírmunkát” követően már indítottam is az erőforrást és gyorsan öltözködtem, hogy mielőbb haladhassunk a masinával.

Ahogy szoktam a Honda motoroknál, az Üllői úton azonnal a belváros irányába vettem az utat.
Viszont! Ezúttal elmaradt a kertvárosi utcákba való lekanyarodás és ott a motorral való ismerkedés.
Nem azért, mert siettem volna bárhová is, hanem azért, mert amikor elindultam a vassal és felgyorsítottam ötvenre, kábé az első 100 méter megtétele után azt éreztem, hazaértem.

Pedig ekkor még vagy 45 kilométernyi út várt rám hazáig 😀

Az Africa Twin magassága, üléspozíciója, kormánya, első villaszöge, ereje és automata sebességváltója számomra egyből olyan  érzést adott, hogy ez a gép az, ami nekem való, nekem KELL!

Szóval, otthon éreztem magam,tehát szépen, nyugodtan gurulva motoroztam a fővárosban, majd a Gödöllői dombság útjain…
Illetve így tettem a következő napokban is…
A gépet próbáltam éjjel-nappal, és próbáltam városi csúcsforgalomban, de országúton és autópályán is.
És, mindenhol azt éreztem, nincs ellenfél!

Az egy héten át tartó teszt során több száz kilométert gurultam a vassal és bizony komolyan fájó szívvel váltam el tőle…
És csak énekeltem fájó szívvel, hogy „o-Óó-o, Afrika!”

Aztán elérkezett az idei év májusa, amikor a frissített, jubileumi Africa nyergébe pattanhattam.

Az első kilométer után dalra is fakadtam…

Dalra fakadtam, mert amellett, hogy gyönyörű fényezést és igen látványos, markáns „bukókeretet” kapott a masina,  az egy évvel korábban megismert géphez képest finomítottak a gázkaron.
A sebesség finom adagolásával 2017-ben időnként akadtak problémáim, mert a lassúra tervezett gurulásokkor egyszer-egyszer „megugrott” egy picit a vas.
Nos, ezt a hibát maximálisan kiküszöbölték a Honda mérnökei és a jubileumi darab már mindig, minden helyzetben azt csinálta, amit én szerettem volna.
Köszönhetően a frissített dupla kuplungos automatikus váltónak – amit egyébként, nem mellesleg (az útviszonyoknak megfelelően), három különböző módban is használhatunk.

Nem mehetünk el amellett sem, hogy a 2018-as, 25. évfordulós Africa még magasabbnak tűnt a  korábbi modellnél.
(A műszaki adatokban böngészhetitek, igazam van e…)
A gép magassága azonban számomra igazi élményt, szerethetőséget nyújtott, ugyanis a kormány simán elfér a személyautók visszapillantói fölött (ezt nem is említettem fentebb), így a városban való araszolás is tényleg gyerekjáték.

Ahogy a 2017-es AfricaTwinnel, úgy a frissített géppel is gurultam országúton, autópályán, városban egyaránt.

A  CRF1000L Africa Twin – Adventure Sports DCT modellel azonabn – akaratomon kívül – „igazi terepre” is kényszerültem.

Történt ugyanis, hogy amikor épp’ vittem vissza a tesztmotort az Üllői út végére, keményen belefutottam a Budapest-Hatvan vasútvonal felújítási munkálataiba, így az egyik vasúti átjárón úgy kellett áthaladnom, hogy az átjáró nem volt ott, csak a vasúti sínek…

„Bakker, nincs út, mehetek vissza és kerülhetek!” – futott át az agyamon a gondolat, kb. egyetlen másodpercig, aztán felfogtam, min is ülök.
„Nehogy már ez akadály legyen az Africának!” – gondoltam, majd szépen lassan át is gurultam a két vágányon kereszben.

Nem mondom, hogy egyszerú volt, mert a sínek közé, mellé szórt köveken bizony időnként kapart a hátsó kerék, de a feladatot simán megoldotta a gép, így gurulhattam is tovább.

Ha korábban nem gondoltam volna olyat, hogy ez a gép KELL, akkor ezután a jelenet után tuti csak ez járt VOLNA a fejemben…

Ez járt VOLNA, de az Africa Twin még egy remek tulajdonságára hívta fel a figyelmem.

A vasúti átkelésnél olyan szinten volt szétbombázva az átjáró, hogy csak a gyalogosok számára kialakított kis, korlátokból épített „lassítón” tudtam kezdeni az átkelést.
Nos, ebben a „szűk folyosóban” egy bringával sem egyszerű lavirozni, nemhogy egy Africa Twinnel…  😀
Ennek köszönhetően a legszűkebb pontnál le kellett szállnom a vasról és a hátát kissé megemelve arrébb kellett raknom a motor farát.
Nem volt könnyű, de azért megbirkóztam ezzel is,  😀

Amikor haladtam tovább az úticélom felé, azt vettem észre, hogy a tenyeremen égető érzés tűnt fel.
„A pcsb, biztos jól feldörzsöltem a kesztyű belsejével a motor ráncigálása közben.” – gondoltam.
Aztán, amikor megálltam a benzinkúton, hogy megitassam a mocit, rájöttem, mitől égett a tenyerem…
Miközben terelgettem, emelgettem, ráncigáltam a vasat a vasúti átkelés kezdetén, véletlenül megnyomtam a kormányfűtés kapcsolóját, így a májusi nyárban maximális  markolatfűtéssel közlekedtem néhány kilométert.  😀

Nem kicsit nevettem magamon, majd nyugtáztam, hogy akár télre is visszakérhetném még tesztre a 2018-as, jubileumi Africát, hisz’ a kezeim tuti nem fáznának a mínuszokban sem.

Nem ragozom tovább!

A CRF1000L Africa Twin – Adventure Sports DCT egy tökéletes masina, amivel biztosan nincs legyőzhetetlen útszakasz.
Ráadásul a járt utat is bátran elhagyhatjuk járatlanért…

Szóval, irány Africa!

Műszaki adatok:

Motor

Váz és futómű

Méretek és tömeg

Erőátvitel

Műszerek és elektronika

http://tesztalelkemindennek.hu/2018/05/25/kenyelmes-pontos-nagyon-szeretheto/