Merci baromságok, színvonaltalan autóátadás, wunderbaum légfrissítő

Közeledik az év vége.
Visszapillantunk néhány korábban tesztelt autóra/motorra, hogy ezzel ihletet kapjunk a ránk váró feladatokra…

Az úgy történt, hogy Peti kollégánk ült be elsőnek az Infiniti Q30s tesztautóba.
Én csak  éppen rápillantottam a gépre kívülről és már szaladtam is tovább…
Aztán este üzent a fácsén Peti, hogy csak negyedig volt megtankolva a kocsi és a piszkos külső, meellett tök dzsuvás a belseje és szerinte egy rakás … a tesztautó.

Az alábbiakban bővebben is olvashatjátok a véleményét:

Furán indult a nap, a Google naptár már a reggeli kávézás közben megzavart, hogy el ne felejtsem, két autóért is el kell mennünk Pistivel és egyet vissza kell adnunk Budaörsön. Különösen azért volt érdekes mert a Suzuki leadása előtt még beugrottunk az Opelhez egy kis Corsáért, de már akkor is nagyon vártam/vártuk az első találkozást egy igazi „prémium” autóval.
A szalonban kiderült, hogy nem a Nissanokat tesztre kiadó srácokhoz tartozik, így egy (akkor még) kedves hölgyhöz irányítottak bennünket. Furcsa érzés fogott el mikor várnunk kellett, hogy a kolléganő visszaigazolást kérjen a tesztautó kiadásáról, de gondoltuk sebaj, addig is iszunk még egy kávét – nekem a reggeli úgysem volt túl nyugodt.
Kb. 20 percet ültünk mikor végre sikerült letisztázni, hogy vihetjük az autót. Papirokat aláírtuk, kimentünk a parkolóba az autóhoz, körbenéztem a kocsit, majd mielőtt megkaptam volna a kulcsot, rákérdeztem van-e valami baja az autónak, mert nem volt felvezetve a átadás/átváteli jegyzőkönyvbe, hogy mind a négy alufelnit sikerült korábban végigrántani a padkákon.
Kérdésemre azt a választ kaptam, hogy „az autónak semmi baja”…
Na ez volt az első pofon az Infiniti részéről. Ráfirkáltuk a papírra, hogy mégis van baj, aztán a hölgy jó utat kívánt, átadta a kulcsot és visszament az épületbe. Beültem a kocsiba és körbenéztem. Kívülről már feltűnt, hogy nem fordítottak túl nagy gondot az autó tisztán átadására, belül viszont egyáltalán nem sikerült még a faleveleket sem kiszedni, nemhogy esetleg a szőnyeget kirázni, ha már a porszívónak nem is sikerült megmutatni a kocsit…

A fekete Q30S valóban szép autó és kényelmesnek is mondható, amíg nem akarod vezetni… A parkolóból nekem kellett kiállnom, a többi méregdrága autót centizgetve.

A kulcs elfordítása után jött a második pofon, negyedig van az üzemanyagtartály. Volt már ilyen máshol is, szóltak jóelőre, idővel úgy kalkuláljunk, hogy ne legyen csúszás miatta. Mivel semmi információt nem kaptam a kocsiról, eltartott egy darabig mire megtaláltam a kézifék gombját. Nagyjából 5 perc alatt sikerült kiállnom a parkolóból, majd elindultam a következő úticélom felé. Az autópályára érve 70-nél kicsit ráléptem a gázra, nézzük meg mit tud alapon, de a visszaváltást követően sem történt nagyjából semmi. 1,5 dízel, gondoltam talán túl sokat várok tőle. Ekkor a hangszórókból ordítva megszólalt egy női hang: „Körülbelül 300 méter múlva…”, majd hirtelen csend lett. Azt hittem hallucinálok, de később még kétszer eljátszotta ugyanezt. Az autó menüjében megkerestem a navigáció beállításait, hogy töröljem az előző címet, hátha csak az maradt benne, de nem találtam benne semmit. Na itt jött el az a pillanat amikor úgy döntöttem, sürgősen meg kell szabadulnom ettől az autótól…

Sajnos Pisti napokig nem volt elérhető közelben a Corsával, ezért csak hétvégén sikerült a csere, addig pedig ha csak tehettem igyekeztem elkerülni, hogy beüljek az Infiniti Q30S-be.

„Biztos felidegesítette valaki” – gondoltam magamban és nem is foglalkoztam többet a kérdéssel egészen két nappal későbbig, amikor autót cseréltünk Petivel…
Ahogy azt többnyire szoktuk, Ő idehozta az autót, én kiálltam a parkolóhelyünkről a másik kocsival és már huppantam is be a Q30s be,hogy a helyére igazítsam a parkolóban.
No,ekkor jöttek azelső jobbhorgok a Mercedestől!
Mercedestől?
Igen, hisz az Infiniti Q30 a csillagos márka sebváltóját kapta – több más használhatatlan dolog mellett…
Szóval, az első jobbos.
„HOL A PICSÁBAN VAN A KÉZIFÉK?!”
Tök szégyen, de hosszú másodpercekbe telt, mire megtaláltam az elektromos kéziféket rögzító/kiengedő gombocskát a kormány alatt balra a vezető ajtajához közelebb.
Mondjuk, lehet egyszerűbben meglelné a magamfajta tanulatlan ember, ha látszódna is bármi a kis gombocskából (ami egyébként világít), és nem lenne elrejtve a műszerfalegység alá, vagyépp nem lenne teljesen takarásban a kormánykeréktől.
ÉRTHETETLEN!

A második tasli
Az istennek se találtam a hátramenet fokozatot a sebváltón
Persze felkapcsolhattam volna a belső világítást, de bíztam benne, hogy csak rátalálok – elvégre nem szokott annyira bonyolult lenni a fokozatok kiosztása és megtalálása.
Az persze nem jutott akkor eszembe,hogy a Merdzsó váltónál a kart meg kell markolni, mint egy f*szt és az egészet fel kell húzni (nincs gallér, a bőr sem jön ezáltal fel/le), majd be kell rángatni a kettes fokozat helyére/mellé.
RETTENETES!
Komyoly küzdelem árán végül csak sikerült betuszkolnia kocsit a helyére és szaladtam is vissza alakásba, hogy Mirkó kutya terápiásan nyugtassa meg a lelkemet  😀
Aztán, másnap reggel, amikor indultam, már kaptam is a harmadik kemény pofont.
Az eső esett, a Merdzsónál meg takarékoskodnak a kormánykerék körül található karokkal, így a szerencsétlen Q30s-ben is az irányjelző karjára kerültek az első és a hátsó ablaktörlők kapcsolói.
Ezzel csak annyit értek el, hogy legalább 30 százalékban az irányjezőt is aktiváltam, mialatt az esőben közlekedtem a géppel.
SZÖRNYŰ!

Ekkor már kezdtem érteni, hogy – finomanszólva –  miért nem nyerte el tetszését Petinek az autó.
Kezdtem érteni,de nem tudtam elfogadni!
Nem tudtam elfogadni, mint ahogyan a táblafelismerő rendszer pontatlanságát és értelmetlen megoldásait sem!
A táblafelismerés is a fos csillagos márkából érkezhetet, hisz nem lehet mással magyarázni, hogy páldául a 100-as sebességi korlátozást rendszeresen 10-nek rajzolta ki a műszerfalra.
De az is érthetetlen volt, hogy miért rajzolt ki egy teljesen értelmetlen előzni tilos táblát szinte minden sebességkorlátozó tábla mellé – még akkor is, amikor nem is volt olyan tábla az út mellett.
Na, mondjuk az, hogy nem volt olyan tábla nem is csoda, elvégre Európa nagyobb részén (így Magyarországon is) az előzni tilos táblán nem a jobb oldali autó a piros.
Az Infiniti Q30s-ben viszont igen…
BORZASZTÓ

Be kell vallanom, ennyit még egyetlen tesztautóval kapcsolatban nem gondolkodtam.
Nem értettem, mi az, ami ennyire irritáló
Nem értettem, mert a sebességváltó, a kézifék,vagy az ablaktörlő „különleges” megoldásai megtanulhatóak, a táblafelismerés meg csak egy kontroll.
A vezetőnek magának illik észrevenni és feliismerni a táblákat, tehát a funkció akár ki is iktatható.
Sok kérdést tettem fel magamnak az autóval kapcsolatban és komolyan nem értettem az ellenszenvet.
Mert azért az be kell vallani és ki kell emelni, hogy a futóműve, úttartása megfelelő volt. A fogyasztása pedig  kedvezőnek mondható – mondjuk nem is merdzsó motor duruzsolt benne…
A belső kialakítása igen elegáns és azt is ki kell emelni, hogy nagyon kevés olyan autó jutott el eddig hozzánk, amelyben az első üléseket annyira hátra lehet tolni, hogy egy 180+ magas ember alig éri el a pedálokat.
Kipróbáltam magam mögött is az üléseket és bizony kényelmesen elfértem a hátsó sorban is – mondjuk a fejtér lehetne kicsit nagyobb.
Azt nem mondom, hogy 5 felnőttnek kényelmes lenne, de négy embert kellemes körülmények között tud eljuttatni a kocsi a célállomásra.
Az ajtókon, illetve a műszerfal fölött/alatt található bőr és velúr borítás igazi eleganciát kölcsönöz a Q30s-nek.

A tempomat,vagy a sávtartó automatika profin, pontosan működött.

És ezek ellenére folyamatosan idegesített a gép!
Aztán az egyik reggel amikor csak azért ültem be először a kocsiba, hogy beindítsam a motort és bekapcsoljam a fűtést, amíg Mirkó kutyussal sételunk egy rövidet, rájöttem, mi az, ami idegbeteggé tett az autóval kapcsolatban.

Miután elvégezte a kutya a dolgát és a heylére került én behuppantam a melegedő autóba (Errőljut eszembe, hogy az ülésfűtése több mint zseniális, ugyanis másodpercek alatt elkezdi melegíteni az ember hátsóját, illetve a derekát és hátát is!) és megcsapott a wunderbaum légfrissítő penetráns, rothadó banános-narancsos-kókuszos-műanyag szaga.
Ekkor döbbentem rá, hogy az autónak tulajdonképpen nincs olyan igazán nagy baja,de az a gusztustalan, ordenáré, hányingerkeltő szag, amit a  légfrissítő ont magából ki az bizony kibaszott idegbeteggé teszi azt aki beül a Q30s tesztautóba.
Említettem, hogy rengetegkérdés fogalmazódott megbennem a Q30s kapcsán, pedig a kérdés csak annyi, hogy MIÉRT kell légfrissítővel bebüdösíteni egy alapból tök retkesen átadott, de összességében jó kis tesztautót?!

A kálvária sajnos folytatódott az autó visszaadásakor is.. 🙁

Viszont két nappal késöbb megtudtam és megláthattam, hogy van remény, hisz érkezik az Infiniti Q60, amiben már nincsenek Merdzsó megoldások és egy nagyon szép, elegáns, komfortos masina lett.
Várjuk a tesztautót!!!
De könyörgünk…
A „Nissanos srácok” adják át inkább!!!

http://tesztalelkemindennek.hu/2017/12/31/muzealis-gozmozdonyon-teszteltuk-fieldmann-fdb-2003e-sarokcsiszolot/