Meghalt a király, éljen a király
Ismét egy beteg címmel kezdődik egy teszt.
No, de mit lehet tenni, ha éppen január elején gyűrhettük a Suzuki Jimny tesztautót és ugyebár éppen január elején van a sokadik évfordulója, hogy Zámbó Jimmy, a „Király”, tragikus körülmények között eltávozott az élők sorából…
Jó, igaz!
Ez a két tény még nem adna alapot egy ilyen címre.
Azonban a Suzuki legkisebb terepjárója tényleg király!
Persze, adhattuk volna a „kicsi a bors, de erős” címet is, hiszen a tesztgép ráadásul még zöld fényezésben is pompázik.
Azonban tényleg nem tudunk más igazán találó jelzőt mint, hogy király.
A Jimny nem először járt szerkesztőségünkben.
A Suzuki terepjárója, annak ellenére, hogy már közel húsz esztendeje kezdődött a sorozatgyártása csupán kétszer esett át a hosszú évek alatt komolyabb ráncfelvarráson – legutóbb három esztendeje.
Érdekesség, hogy ezek a komolyabbnak nevezhető frissítések inkább az optikai megjelenést, valamint az autó utasterét érintették és technikailag csak alig változott a Jimny.
Az autó megjelenése egyébként igen megosztja a közvéleményt, hisz vannak, akik rajonganak a kis „varacskos disznóért”, de vannak olyanok is, akik kifehjezetten gyűlölik a formát.
Varacskos disznó?
Igen!
Igen, hisz a Jimny egy ízig vérig terepjáró.
Egy olyan gép, aminek nem okozhat gondot a sárban való dagonyázás sem.
Az autó létraszerkezetű alvázra épül és a rövid tengelytávnak köszönhetően igen kis helyen is meg lehet vele fordulni.
Ezek a paraméterek is a terepjáró képességét erősítik.
A két-, vagy négykerék hajtás között gombok segítségével kapcsolgathatunk.
Mi az idei első és egyetlen nagyobb havazás során teszteltük a gépet és négykerekes üzemmódban sem az elindulás, sem a havas, síkos úton való közlekedés nem volt problémás.
A Jimny belsejébe pattanva azoknak sem kell kényelmetlen autózásra készülniük, akik 180 pluszos magassággal bírnak.
A szövet ülések nem feltétlenül a luxuskörülményeket szolgálják, hanem sokkal inkább a praktikumot, a terepjáráshoz elengedhetetlen szabadabb mozgást.
A háromküllős kormánykerék jó tapintású és a terepen is biztosan terelgethető segítségével a gép.
Természetesen a két első ülés közé akár két félliteres flakon is elhelyezhető, továbbá a „nyitott kesztyűtartó” alatt egy zárt fakk is helyet kapott.
Az ajtók „zsebeibe” inkább a térképeket, vagy a menetlevelet tarthatjuk, mivel azok a helytakarékosság miatt igen szűkre lettek szabva.
A hátsó ülésekhez sokkal könnyebben be tudunk mászni, mint azt az autó külső megjelenéséből elsőre gondolnánk és ráadásul az autó egyenes vonalú tetővonalának köszönhetően a hátul ülő két ember sem veri bele azonnal a fejét a mennyezetbe, ha letértünk a szilárd útburkolatról.
A lábtér ugyan kissé szűkös, ha egy 180 pluszos ember mögött kell utaznia egy szintén felnőtt férfinek – de ugyebár a vadászatért meg kell küzdeni.
A Jimny csomagtere arra alkalmas, hogy a vadászathoz elengedhetetlen felszerelést és piát bepakoljuk, de nagyobb vadakat már nem fogunk szállítani a kocsival.
Hacsak, nem hajtjuk le előre a hátsó ülések támláit. Mert ebben az esetben jöhetnek akár az őzek is…
Az 1328 köbcentis, négyhengeres euró 6-os motor és az ötsebességes váltó kombinációjával maximum 140 km/órás végsebességet tudunk kicsikarni a kicsikéből.
De ugye ennél az autónál nem a végsebesség számít!
Mi alig 7.5 literes fogyasztást tudtunk úgy produkálni, hogy többnyire Szigetszentmiklós és Budapest között közlekedtünk egy héten át a masinával.
Szóval, tényleg király!
Az autóról egyébként erre a linkre kattintva mindent megtudhat az érdeklődő.
http://tesztalelkemindennek.hu/2017/12/29/meghogy-nem-meret-szamit/
