Nagyon megérte várni a Duster tesztre

Amikor a Dacia Duster először megérkezett hazánkba és szinte az összes motorváltozattal sikerült kipróbálnunk, meg kellett állapítani, hogy egy jó gépet kap az ember a pénzéért.

Oké-oké, kicsit fapadosabb volt, mint amit a többi tesztautónál megszokhattunk, viszont sokkal kedvezőbb árkategóriába tartozott – ráadásul akkor sem kellett megijedni, ha el kellett hagyni a szilárd útburkolatot.

Utóbbiról a modell ráncfelvarrásánál bizonyosodhattunk meg igazán, amikor terepkörülmények között is tesztelhettük a Dustert.

Arról, hogy mennyire élhető autóról van szó, néhány éve a nyári fesztiválszezonban bizonyosodhattunk meg, amikor a Volt, a Balaton Sound és a Sziget fesztiválokon volt nagyon hasznos társunk a gázüzemű változat.

Az elmúlt időszakban nem volt szoros kapcsolatunk a Daciaval, így nem tapasztalhattuk meg, miklyen is lett a megújult Duster.

„Megújult?
De hiszen, szinte ugyanolyan, mint az előd.
Csak a hűtőmaszk, meg a lámpák lettek mások” – gondolhatják mindazok, akik nem nézték meg belül is az Új Dustert és nem próbálták ki azt.

Oké!
Nekem is a megújult orrész, valamint a „Jeep-es beütésü” hátsó lámpák tüntek fel elsőként.
Az összkép azonban mégis másabbá, feltűnőbbé, szebbé tette az új Dustert az elődnél.

Az van, hogy valamiért azokat a modelleket szoktam inkább észrevenni a forgalomban, amely(ek)ben éppen ülők. Ami(ke)t épp’ tesztelek.
Ennek ellenére, az új Duster valahogy mégis gyakran „láthatóvá vált” számomra. Sokszor beleakadt a pillantásom.

Idén decemberben végre eljött a pillanat, hogy egy héten át gyűrhessem a modellt!

Amikor beültem végre az új (Oké, már nem is annyira új, de számomra ugye mégis az. Ráadásul nincs még frissebb.) Dusterbe, azonnal feltűnt, hogy belül teljesen átszabták a modellt.
Kezdjük azzal, hogy az ülést, amibe belehuppanunk már nem csak azzal a „fura megoldással” lehet magasságban állítani. Most már mindezt úgy is megtehetjük, hogy abban ülünk és szépen fokozatosan szabjuk magunkra…
A kormányra rákerültek itt is a különböző (rádió, hang, …) gombok.
A kormánykerék megjelenése, tapintása sokat fejlődött.
A műszerfal is megújult, illetve egy jobban elhelyezett középső kijelzőt is kapott a gép, amin a navigáció mellett a kamerák képét is megkapjuk.

Igen, kamerák!
A Duster ugyanis a tolatókamera mellé kapott mindkét oldalára és az elejére is egy-egy kamerát.
Ennek a megoldásnak köszönhetően a „terepezés” során is teljesen körbetekinthetünk.
Ráadásul az első kamera olyan széleset lát, hogy az sem jelenthet gondot, ha épp egy szűk sikátorból, vagy autók közül kell kiállnúnk úgy, hogy nem látjuk be az utat jobbra és balra. (Minderről, a cikk alján egy videó.)

De vissza a belsőre!
Mind az ajtók, mind a szélvédő alatti felületet, teljesen új kialakítású, tetszetős borítással látták el.
Igen, tudom, nem is igazi autós újságíró az ember, ha nem mondja, vagy írja le azt a faszságot, hogy „kopogós műanyag”.
Én nem szoktam ezzel foglalkozni, mert nálunk a háznál van csengő, így a műanyagnak sem kell pognia a kertkapunkon, másrészt nem kopogtatom az autó belsejét itt-ott, miközben vezetem…
Ráadásul, a Dusternél az összkép miatt eszembe sem jutott, hogy kiéljem a sokak számára kötelező „kopogó fetisizmust”.
Beültem, otthonos volt a hangulat. Nem csillogott/tükröződött indokolatlanul az első borítás felső része.
Leszarom, hogy esetleg keményebb anyagból készült-e!

Akik olvassák az anyagainkat, tudhatják, hogy nem szoktunk nagyon lóerőkkel, meg nyomatékokkal, meg ilyen „száraz adatokkal” foglalkozni.
Egyrészt, mert az emberek többségének ezek csak számok, de nem tudják pontosan, mi mit jelent és mi a viszonyítási alap…
(Mert tegyük szívünkre a kezünket. Mi a túró az a lóerő?
Bányaló, vagy hátasló, esetleg egy gebe ereje a kiindulási pont?
Illetve, hogyan mérték annak a bizonyos lónak az erejét?
El kellett húznia egy ekét? Vagy épp’ egy hintót? Netán, fekvenyomnia kellett súlyokkal?)
…Másrészt pedig, azoknak, akiknek ezek az adatok igazán számítanak, már régen birtokukban van minden szám, arány, mire hozzánk eljut egy-egy tesztautó.

Ennek tükrében, ezúttal sem írok le számokat.
Azt azonban ki kell emelni, hogy már az első indulásnál meg kellett állapítani, hogy egy igazi munkagépként is megállja helyét a Duster.
Az ereje elsőként abban nyilvánult meg, ahogyan a sebességi fokozatokat kell használni.
A tesztelt, benzines Dusternél nyugodtan elfelejthetjük az egyes sebességi fokozatot, amennyiben szilárd útburkolaton közlekedünk.
Sőt, akkor sincs nagyon szükségünk rá, ha csak keményebb földútra tévedünk.
A Dusternél át kell állítani az agyunkat és a megszokottakhoz képest egyel magasabb sebességi fokozatokat kell használnunk. (Indulásnál a másodikat, szűkebb kanyarokban pedig bátran a harmadikat.)
Érdekes, hogy ennek ellenére az autópályán haladva sem túl hangos a motorzaj. Pedig azt is gondolhatnánk, hogy, ha alapból egyel magasabb fokozatok, akkorbőgetni fogja a motort a nagyobb sebességnél. De, nem!

A korábbi anyagainkban már többször emlegetett Turát Vácszentlászlóval összekötő, minősíthetetlenül rossz állapotú, sárferhordással teli úton keresztül érkeztem haza.
A Duster nagyon jól vizsgázott azon a szakaszon is!
Nem pattogott, úgy tompította az út egyenlőtlen felületét, hogy kényelmesnek volt mondható az utazás.

Azért, ha egy ilyen masina van az embernél, csak belebújuk a kisördög…
Mivel az elmúlt hetekben szinte nincs olyan nap, hogy ne esne eső, ne szitálna a köd, ne lenne párás a levegő, a fentebb említett rettenetes útszakasz melletti szántőföldek is jól feláztak…
A traktorok, mezőgazdasági gépek által használt „szervizutak” sárosak, nyyomvályúsak lettek…
Persze, hogy meg kellett sétáltatnom a Dustert az egyik ilyen földúton (esetünkben sártengeren).
Olyan szakaszt választottam, ahol nem egy egyenes úton kell haladni, hanem van benne két éles kanyar.
Nos, a Dusternek meg sem kottyant ez a kihívás.
Könnyedén haladtam a vizes, sáros nyomvonalon. Az éles kanyarokban található nagy „pocsolyákban” sem kellett attól aggódni, hogy esetleg elakadunk.
„Oké, ez jó volt” – gondoltam.
„De, nézzük csak meg, mire jó igazán az a nem nagyon használt egyes sebességi fokozat!”
A visszaúton megálltam az egyik kanyarban a víztenger közepén…
Aztán szépen megpróbáltam elindulni a sárban…
A Duster meg szépen megmozdult és viszonylag könnyedén haladhattunk tovább – Ő és én.
A „terepteszt” végén pedig én is csatlakoztam az aszfaltútra sarat felhordók táborához. 😀

Az új Dusterben sem tudtam csalódni!
Ráadásul, az ára miatt is nagyon ésszerű választás lehet mindazok számára, akiknek gyakran el kell hagyniuk a szilárd útburkolatot.

Remélem, mielőbb visszaülhetek még egy Dusterbe!