Lehet egy kerékkel több? – Hétvégi kiruccanás a Yamaha Tricity hátán
Közeledik az év vége.
Visszapillantunk néhány korábban tesztelt autóra/motorra, hogy ezzel ihletet kapjunk a ránk váró feladatokra…
Néhány évvelel ezelőtt végre elhozhattam az első Yamaha Motorkerékpárt a Harmati kereskedésből.
A motorkerékpár egyesek szerint „csak” egy robogó.
Lehet, nem is tévednek nagyot, akik ezt állítják, hogy a Tricity a Yamaha hivatalos honlapjain is a robogó kategóriákban szerepel.
De hol van például a nagy kedvencemnek számít Jog-tól?
Nagyon messze.
Ahhoz képest sokkal inkább motor.
Na, de elég ennyi a felesleges magyarázkodásból!
Szóval, Tricity.
Nem meglepő, de már a gép neve maximálisan összefoglalja mindazt, amiről szól a moci.
Három kerék és városi használat.
Ennyi!
A Tricity ugyanis két első kereket kapott és a kialakítása, mozgékonysága, felépítése inkább a városba helyezi el a masinát.
A két első kerékkel kapcsolatban sokaknak csak annyi jut eszébe, hogy „Jaj-jaj, majd mennyi lesz a szervizköltség, ha esetleg meghibásodik?”.
Ezzel a hozzáállással van néhány probléma.
1. Nem tudjuk, mennyi lesz a szervizköltség, mert a modell két évnyi története alatt nem produkált meghibásodást.
2. Miért nem a biztonság, a stabilitás, a modern felépítést figyeljük/értékeljük inkább?
Biztonság? Stabilitás?
IGEN!!!
A két első keréknek köszönhetően ugyanis tényleg stabilabb, ezáltal biztonságosabb lett a gép a hagyományos robogókkal, motorokkal szemben.
Egyrészt a kanyarokban ad némi magabiztosságot a sofőrnek és utasának – elvégre az esetleges megcsúszáskor is van több kapaszkodási felület -, másrészt bizony az országúton a nagyobb sebességnél az úthibáknál is szó szerint támaszt ad számunkra a plusz kerék.
„A plusz egy kerékkel pont azt vesztette el a robogó, ami az ilyen gépeknek az előnye. Ezzel már nem lehet majd a kocsisorok között könnyedén evickélni.” – jött a következő majdnem építő kritika.
Ezzel kapcsolatban nem is kell magyarázkodni semmit!
Elég, ha megnézzük alaposabban a fentebb látható képeket képeket!
Na, de nézzük inkább, mik is a tapasztalatok.
A gépre először felülve természetesen a robogós érzés fogott el.
A gázkarra nagyon jól reagál a masina és az általam okozott 100 pluszos súlyt jól mozgatta egészen a 95-98 kimométer/órás sebességig.
Az üléspozíció egy 184 centi magas embernek is tökéletes.
Sem a lábamat nem ütöttem oda semmihez, sem az utasülés nagasítása nem nyomta a hátsómat, sem a kormányzásnál nem ütköztem akadályba, ráadásul a motor kitámasztóit is könnyedén mozgathattam, amikor eljött az ideje.
A robogóval való manőverezés a kezdők számára sem okoz problémát!
És igen, a kocsisorok között is könnyedén elsuhanhatunk, de ha kell gyorsan újabb menekülőösvényt találhatunk.
Mozgékony, fordulékony és stabil!
Maga a motor hang kifejezetten csendesnek mondható.
Egyáltalán nem jellemzi a robogós „visítás” még nagyobb sebességnél sem.
Alacsonyabb sebességi tartományban pedig szinte hangtalanul suhanhatunk.
A három kerék mellett azonban engem leginkább az ABS fékrendszer győzött meg!
Mert ugye nem a gázkar, a sebesség a legfontosabb, hanem az, hogy meg is tudjunk állni időben, ha kell!
A bal és a jobboldali markolatnál is fékkart találhatunk és a gép kialakításának köszönhetően a lábfék hiányzik.
Pontosabban egyáltalán nem hiányzik, mert a Tricity fékköre úgy lett kialakítva, hogy fékezéskor az első és a hátsó kerekeket is lassítja a rendszer.
Számomra nagyon meggyőző volt ez a kialakítás, ugyanis nem volt olyan szitu, amikor ne tudtam volna teljes biztonsággal (és az első két keréknek is köszönhetően, biztonságban) megállni.
A pontos és részletes specifikációkba ezúttal sem fogok belemenni, mert úgy gondolom, hogy a Yamaha tökéletesen kommunikálja ezeket az adatokat a honlapján!
Térjünk inkább vissza néhány gondolat erejéig a motor felépítésére, ugyanis sokkal izgalmasabb volt számomra, hogy mi lapulhat az ülés alatt!
Csodák nincsenek!
Természetesen a Tricity is egy nagy tárolórekeszt kapott erre a helyre, de itt találhatjuk az üzemanyag utánpótlásához szükséges nyílást is.
Ha csak az utóbbi miatt akarjuk nyitogatni az ülést, akkor nem túl gyakran kell, hiszen a gép alig evett kétt liternyit a szokasásosan mért 100 kilométer alatt.
Érdekesség, hogy azért néhány perc gondolkodási idő kellett ahhoz, mire rájöttem, hol és hogyan nyitható fel az ülés… 
Az indítokulcsot balra elfordítva érkezik el a „szezám tárulj” pillanat.
De én – jó kis laikushoz illően – kerestem a külön zárat a motor oldalán, hátán, illetve az ülés alatt is.
De azért csak rájöttem… … …
Ja, és nem mehetünk el amellett sem, hogy a Tricity kapott egy kis kihajtható fogast is, amire a táskánkat, vagy a „tszks” bevásárlószatyrot is felakaszthatjuk a lábunk elé/közé – ha lusták lennénk a tárolórekeszbe pakolni, vagy csak nem tudnánk, hogyan is férünk ahhoz. 
A Tricity-hez számos kiegészítő érhető el.
Tesztmotorunk a hátsó dobozzal volt szerelve, ami mindenképpen hasznos tartozéka a gépnek, ugyanis ezzel az elhelyezhető csomagok/táskák biztonságos tárolása jelentősen megnőtt.
Abai Robi kollégánk is elvitte egy kanyarra a masinát és Ő például ebbe a dobozba tette bele az egyébként nem kicsi és igen jól felszerelt fotóstáskáját.
Röviden összegezve a Yamaha Tricity-t, bátran kijelenthetjük, hogy a tökéletes választása lehet mindazoknak, akik az esetek többségében városban közlekednek!
https://www.facebook.com/tesztalelkemindennek/posts/971670532984964
