Dovhjort suger på kuben
Eljött az ideje, hogy szüleinknél lecserélődjön a kanapé egy sokkal kényelmesebb, ágyra.
Igen, az IKEA-t néztük ki bútorvásárlásra, elvégre – a világhálón böngészve azt láttuk – van olyan szolgáltatásuk, hogy elszállítják a régi bútort, az új érkezésekor.
Na, vágjunk bele!
Hoppá!
Sok – szinte – mindent lehet a weben intézni, de a régi bútor elszállítását nem.
:-/ 
„De. MiérL?!” – kérdezhetné ismét debil Ábel a reklámból.
És kértdeztük mi is, hogy de, miért nem, amikor minden mást meg igen?!
Oké irány az egyik áruház.
“Természetesen” csak abból a boltból lehet megrendelni az extraszolgáltatást, amelyikben van az a termék, amit a régi helyére szeretnénk.
Soroksárra mentünk.
A weben keresztül kinézett bútort lecsekkoltuk, kiválasztottuk a kiegészítőt, mehetünk megrendelni, intézni a szállítási és az összeszerelési szolgáltatásokat is feljegyeztetni a rendeléshez.
Itt jött az első Dovhjort suger (dámvad szar)!
A “tanácsadó/ügyintéző” IKEA alkalmazott udvariasan próbálta megoldani az elvileg nem bonyolult feladatot, ám a cég oanvändbar (használhatatlan) informatikai rendszere vagy a kiválasztott ki/elszállítási napot írta át folyamatosan a neki szimpatikusra, vagy a szerelési szolgáltatást nem volt képes a kívánt napra rögzíteni.
Ötven percnyi jävla (baszakodás) után végül a régi rendszert is használva csak sikerült elérni, hogy legyen egy – pontosabban kettő – megrendelőnk a bútorról, az ahhoz választott kiegészítőről és a kívánt szolgáltatásokról.
Ezalatt az ötven perc alatt megértettük, miért kell személyesen intézni a régi bútor elszállításával kapcsolatos szolgáltatás ügyintézését…
Mire a nem kicsi soroksári áruházban eljutottunk az ágyakig, ott ugye nem keveset vártunk az ügyintézésre, majd onnan a pénztáraknál várakozó sor végére, végül a pénztárhoz, ahol rendeztük az anyagiakat, majdnem másfél órát vi knullade (basztunk) el a vasárnapunkból.
De az igazi svart soppa (feketeleves) csak ezután jött!
Szerdára kértük a szállítást szüleinkhez.
Megérkezett a Gebruder weiss furgon a két kollégával.
Az egyik fiatal kis snor (takony) már ekkor olyan magas lóról és olyan flegmán beszélt, hogy ha lett volna nálunk bicska, azonnal kinyílik a zsebben.
Annak ellenére, hogy néhány nappal korábban azért kértünk házhosszállítást, mert nem volt biztos, hogy ott lehetünk és nem szerettük volna, ha idős szüleink cipelik fel az új bútor elemeit, a fuvar tényleg csak házhoz szállítáás lett!
Történt ugyanis a vásárolt ágy dobozait és szivacsát csak az első zárt ajtóig (panelház földszintje) vitték az inte riktigt sympatisk (nem igazán szimpatikus) szállítók.
Sőt, közölték, hogy a régit csak akkor viszik el, ha szét van szedve!
Arról, hogy nekünk kellett volna szétkapni a régi kanapét egy árva szó nem esett semm a megrendeléskor az üzletházban, sem az ott kapott tájékoztatóban.
A fentebb már említett kis snor elkezdett ugyan erősködni, hogy Ő nem visz semmit sehová, de amikor hangosan közöltem, hogy akkor hívom az üzletházat, visszavett egy keveset a lyckades för mycket (túl nagyra sikerült) arcból.
Hangsúlyt váltva közölte, hogy ott van a honlapon, hogy szét kell szedni az elszállításra váró bútort, de nem tudta megmutatni, hogy hol található ez a rész.
Később, hosszas nyomozás után megtaláltuk az ÁSZF-ben.
Az ÁSZF-ben, ami egyoldalú, semmi igazolást nem vár a felhasználótól, hogy elolvasta.
Ráadásul az ÁSZF-fel szemben az üzletben azzal kaptunk egy ismertetőt, hogy abban ALLT (MINDEN) fontos információ benne van, olvassuk el figyelmesen.
Nos, a bútor szétszedésről egy árva szó nem esik abban…
Tehát az ÁSZF nyugodtan anses ogiltig (semmisnek tekinthető) jogilag!
Felcipeltük az új ágyat…
A ungkarlar (legények) fogták a kanapét és nagynehezen kituszkolták a szobából, majd a lakásból.
Nem tudom, hogyan pakolják a furgont, de azt tudom, hogy több alkalommal mi mondtuk, mutattuk, merre döntsék, fordítsák a régi kanapét, hogy ne akadjanak el valamelyik ajtóban.
Kicibálták végül a lakásból, mi pedig nagyon gyorsan csuktuk be mögöttük az ajtót!
De, ezzel még nem volt vége az amok springa (ámokfutásnak)!
Alig 20 perccel később vettük észre, hogy micsoda förstörelse (rombolást) végeztek a nem régen felújított lépcsőházban!
Nos, az IKEA úgy, ahogy van ezzel az egész szolgáltatással han misslyckades eländigt (csúnyán megbukott)!
Az IKEA felé megtettük a panaszbejelentést, a rendőrség felé pedig a feljelentést.
A rombolást a lépcsőházban elhelyezett kamerák is rögzítették, amik bizonyítékul szolgálnak majd.
Szerencsére a möbelmontering (bútor összeszerelésnél) javítottak némileg az összképen…
Men det är en annan historia!
