A Toyota virtuális bábukkal teszteli a robotautók biztonságát
Új feladatkörrel ruházta fel számítógépes szimulációs törésteszt-bábuit a Toyota: azt vizsgálják, hogyan védelmezik az utasokat az autonóm gépkocsik önjáró üzemmódban.
A töréstesztekben használt bábuk az autóipar legfontosabb találmányai közé tartoznak: a ránézésre egyszerű babának tűnő eszközök valójában bonyolult, ultramodern mérőberendezések, amelyek pontosan rögzítik az egyes testtájakra ható erőket. Ahogy azonban az autók fejlesztésében, itt is teret hódít a virtuális technológia: a Toyota digitálisan szimulált törésteszt-bábuval, azaz egy rendkívül fejlett szoftverrel képes vizsgálni autóinak utasvédelmi képességeit már a fejlesztés korai szakaszaiban. Ezzel gyorsabb, hatékonyabb és olcsóbb a fejlesztés, valamint szélesebb körben vizsgálhatók azok a kritikus helyzetek, amelyek az utasokat a tényleges forgalomban fenyegethetik. A Toyota húsz éve fejleszti a végeselemes módszert alkalmazó THUMS (Total Human Model for Safety, azaz biztonsági célú, teljes emberi modell) névre keresztelt digitális tesztbábut, amelynek legújabb generációja már a legmodernebb elvárásoknak megfelelően képes az autonóm közlekedéssel járó, speciális helyzetek és kockázatok elemzésére is.
A Toyota még tavaly nyáron tette közzé azon tanulmányának eredményeit, amelyben azt vizsgálták, hogyan viselkednek az emberek az autonóm gépkocsik fedélzetén, amikor a számítógép veszi át az embertől az irányítást. Előzetesen azt feltételezték, hogy a hagyományos autókban megszokottól eltérő testtartásban fognak utazni az emberek (hiszen már nem cselekvő résztvevői, hanem passzív élvezői csupán a közlekedésnek, amivel együtt figyelmük és készültségük is csökken). A vizsgálatok azonban egyetlen dologra mutattak rá: annál is bonyolultabb a probléma, mint azt gondolták volna. A kiterjedt tesztek során semmilyen egyértelmű konklúzióra nem sikerült jutni azon túlmenően, hogy az utasok testhelyzete és reakciói teljesen kiszámíthatatlanok – logikusan, tegyük hozzá, hiszen ha nem kell figyelni, mindenki máshogy tud és szeret utazni.
Mivel azonban a „nem tudjuk megjósolni, mi fog történni utasainkkal, ha autonóm üzemben közlekednek” nem elfogadható alternatíva a Toyota számára, a vállalat minden eddiginél szélesebb körű fejlesztést hajtott végre a THUMS programban. A 4.0 generációs modell a csontok és belső szervek sérüléseit volt képes szimulálni az ütközés pillanatában, míg a THUMS 5.0 képes volt lemodellezni az ütközést megelőző pillanatokban várható izomösszehúzódásból adódó testhelyzet-változásokat. Ezt a két funkciót ötvözi a legújabb fejlesztésű THUMS 6.0, amely ezáltal akár annak függvényében is képes különbséget tenni, hogy az autót vezető személy tapossa-e a fékpedált az ütközés pillanatában vagy sem.
A legfrissebb generációs THUMS szoftver lehetővé teszi a Toyota biztonsági mérnökei számára, hogy gyakorlatilag végtelen számú vizsgálatot elvégezve minden kritikus hibalehetőséget felfedjenek és arra megfelelő megoldást keressenek. A szimulációs programot japán technológiai partnerekkel karöltve fejleszti a Toyota központi kutatás-fejlesztési laboratóriuma (Toyota Central R & D Labs, Inc.); azt a vállalat biztonsági filozófiájával összhangban nemcsak a Toyota, de más autógyártók, alkatrészgyártók, továbbá felsőoktatási intézmények és közlekedésbiztonsági kutató intézetek is használják.
Fotók: Toyota, Lexus
