A robotok már a kertben vannak

Életemben először nyírtam füvet asztalra tett lábbal és sört szürcsölve. Köszönjük neked Robolinho!

A robot fűnyíró régebben nagydarab, ormótlan, nehezen mozgatható szerkezetek voltak, így lélekben most is erre készültem. Amikor kezembe került a doboz, akkor pedig jött a nagy meglepetés: A Robolinho 700 E igazából még hagyományos fűnyírónak is kicsi lenne és a súlya is meglepően alacsony. Négy késes, 22 cm széles vágóberendezésével azonban koránt sem pehelysúlyú a gyepápolás sportágában. A készülék üzembehelyezése a robotporszívós múltammal semmilyen nehézséget nem jelentett, de az is könnyen fog boldogulni vele, akinek semmilyen droid sincsen még a környezetében.

A telepítés a dokkoló állomás helyének kiválasztásával kezdődik, amit vízszintes talajra, esőtől védett helyre kell tenni, ugyanis a gépben működik egy nedvesség érzékelő és az égi áldás esetén fejvesztve menekül vissza a biztonságot nyújtó kuckójába (ahogy én is tenném egy hétvégi fűnyírás alkalmával ).

A dokkolóból, az óramutató járásával megegyező irányban kell a földre fektetni egy határoló kábelt, mely megmutatja a robotnak, hogy meddig terjed a hatásköre. A vezetéket a teljes nyírandó kerten körbe kell vezetni és a kerülendő helyeket (virágágyás, kövek, tereptárgyak, stb.) a „karámon” belül is körbe kell venni. Fontos, hogy a vezeték sehol ne keresztezze saját magát és minden tárgytól, szegélytől legalább 15 centire fusson. Utóbbi azért szükséges, mert Robolinho a forduláskor és a szélek nyírásakor a határoló felett halad és így egyik kereke túllóg azon. Okos ötlet, hogy a távolság pontos kiméréséhez a készülék dobozán található egy letéphető vonalzó. Spórolni pedig nem érdemes a méricskéléssel, mivel én ötször álltam neki a kalibrálásnak, miután a gép megakadt egy-egy túl szűkre saccolt helyen. A határolókábelt egyszerű, műanyag földhorgokkal kell a talajhoz rögzíteni, melyeket kézzel is a földbe lehet nyomni és indulhat is a kalibrálás.

Ehhez a robotot a dokk elé és tőle balra 1-1 méterre kell letenni és innentől automatikus a folyamat. Robolinho kétszer átdugja az orrát a határoló felett, majd körbekocog a vezeték mentén és ha egyszer sem akad el, akkor visszaáll a dokkoló állomására. Itt azonnal töltődni kezd és közben be lehet programozni a nyírás napjait és időtartamát, akár a hét minden napjára és naponta több időpontra is. Persze, ha éppen sürgős lenne a munka, akkor manuálisan is el lehet indítani a gyepgondozást és ilyenkor az akkumulátor lemerüléséig folytatja azt a készülék. Ez a gyári adatok szerint egy óra (ahogyan a töltés időtartama is) és a teszten is könnyedén produkálta a robot, bár természetesen a körülmények valamelyest csökkentik a hasznos időtartamot.

Maga a nyírás meglehetősen ingerszegény, hiszen a gép által kiadott legnagyobb zaj a kések vágása. A motor szinte egyátalán nem hallható. A Robolinho ugyanolyan véletlenszerűen halad a kijelölt területen belül, ahogyan azt a robotporszívók is teszik, éppen ezért egy nagyobb (mondjuk 100 m2 feletti) gyep esetében bizony szükség lesz a heti program beállítására, mert egy óra alatt csupán fűfoltokkal tarkított absztrakt mintát kapunk a pénzünkért. Ami azonban fontos, hogy a Robolinhót nem csak biliárdasztal simaságú, gondozott pázsitra találták ki. Bár kétségtelen, hogy a két kipróbált terep közül ott érezte igazán otthon magát, az egyenetlen, gazos gyepen is boldogult. Néha az állam is leesett attól, hogy milyen reménytelen helyzetekből is képes kimászni még akkor is, ha az egyik hajtott kereke elveszíti a tapadását. Ugyanakkor a göröngyös talajon így is nagyon gyakran elakad a fűnyíró, sőt egy vis major jellegű döccenőnél a határoló kábelét is felaprította.

Hogy milyen az élet Robolinhóval? Boldogság és rettegés.

Boldogság, mivel a heti programmal valóban ki tudja váltani a fűnyírást, bár nagyon ügyesen kell lefektetni a határoló kábelt ahhoz, hogy a szegélynyírás is hibátlan legyen. Ugyanakkor én nem mertem egyedül hagyni a kertben a gépet, annak ellenére sem, hogy PIN kódja nélkül nem lehet beindítani. Ha belegondoltam, hogy egy közel 300 ezer forintba kerülő fűnyíró, jól láthatóan egyedül szaladgál a ház előtti gyepen, akkor bizony összeszorult a gyomrom. Sajnos ugyanis az emberek egy része gyarló és bizony egy PIN kód nem véd meg a szétszereléstől és alkatrészként értékesítésről. Véleményem szerint szerencsésebb lenne, ha a kódot valamilyen emelésérzékelővel is kombinálnák, így riasztani tudna, ha valaki magával szertné vinni.

Valójában a SOLO by AL-KO Robolinho 700 E egy szerethető darab, de az igazi élettere a gondosan kialakított és karbantartott pázsit (hivatalosan pázsitnyírónak is nevezik). Egy átlagos kertben nem képes kiváltani a fű- és szegélynyírást és nálam még az arra fordított időt sem tudta, mivel folyamatosan szemmel tartottam. Ha azonban rávenném magam, hogy komolyabban kialakítsam az otthoni gyepet (lesimítás, szegélyek formázása), akkor mindenképpen igent mondanék rá.