A Malaguti köszöni szépen, jól van! Nagyon jól! – Madison300 teszt
Néhány évvel ezelőtt úgy nézett ki, hogy a legendás Malaguti végleg eltűnik a motorpiacról, de szerencsére jött az osztrák tulajdonú KSR Group és megmentette a világszerte ismert márkát.
Éppen egy héttel ezelőtt vittem vissza a KSR-nek a NIU NQi GT Pro elektromos gépet és ültem át a Malaguti Madison300-as nagytestű robogóra – miután szépsége, megjelenése, felépítése miatt azt néztem ki magamnak a garázsból.
A teszt ezúttal igen rövidre sikerült, mivel pénteken már vissza is kellett vinnem a „cirkálót”.
Rövid, ám annál tartalmasabb lett a menetpróba – köszönhetően annak, hogy első utam a XV. kerületből Etyekre vezetett.
A KSR-től elindulva szépen elkanyarodtam először a Róna utcába, hogy ott teletankoljam a gépet – mivel szerettem volna látni, mennyit fog fogyasztani pontosan a vas. (3.2 liter) -, majd a Thököly úton indultam az Erzsébet híd, a BAH csomópont irányába.
Ez nem is igazán fontos, csupán azért említettem, mert az utóbbi kereszteződés fölött átívelő felüljárón haladva fogalmazódott meg bennem, hogy nagyon jól kiegyensúlyozott, stabil robogóval van dolgom.
A szerda délelőtti araszolgatásban úgy haladhattam a kocsisorok között, hogy akkor sem kellett letenni a lában, amikor épp’ csak 2-3 km./órás tempóval csordogáltam.
Mindez köszönhető a motor stabilitásának a jól hangolt futóműnek (lengéscsillapításnak), a széles kormánynak a jól kialakított lábtartónak/taposónak (Több pozícióban is elhelyezhetjük rajta lábainkat!), a széles gumiknak és – nem végül – ülésnek.
Itt kell megemlíteni, hogy az utas számára kialakított lábtartó ugyanazzal a megoldással nyitható/csukható, mint amit már megmutattunk a NIU robogónál.
Budaörsön keresztül gurultam, hogy a körforgalmakban is tesztelgessem már az első út során a kanyarstabilitást.
Röviden lehet összefoglalni; Kiváló!
(És ezt a későbbiekben az országutakon, nagyobb tempónál is tapasztalhattam.)
Az első 40 kilométer megtétele után úgy szálltam le a motorról, hogy már nagyon vártam annak a programnak a végét, amire Etyekre érkeztem, mert csak suhanni akartam a 300-as robogóval.
Gurulni akartam, mert kényelmes, erős, nyugalmat árasztó.
A következő etap egy majd’ 100 kilométeres táv lett, ugyanis Etyekről „nem sikerült” a legrövidebb úton Turára érkeznem a Madison300-zal.
Nem sikerült, mert úgy éreztem nem kell sietnem sehova – így egy klassz kis túrát iktattam a napi programba.
„A meló megvár, ez a gép viszont nemsokára visszakerül a KSR-hez, ezért ki kell használni a lehetőséget” – gondoltam…
És, igen!
Igen, ez a közel 100 kilométernyi etap is abban erősített meg, hogy a Malaguti Madison300 bármelyik konkurensnek tartott versenytárssal simán felveszi a versenyt!
A kényelmét már említettem röviden…
Arról viszont nem beszéltem még, hogy a hidegebb napokon lábfűtés is rendelkezésünkre áll.
A kényelmet, biztonságot szolgálhatja a digitális – nagyon jól átlátható -, színes képernyő, ami a kilométerórát (a fordulatszámot, az üzemanyag szintjét, az időt, a kiválasztott vezetési módot, a megtett utakat, a pillanatnyi fogyasztást, stb.) hivatott megjeleníteni.
De a kényelmet, a nagyon kellemes utazási komfortot biztosítja a több magassági fokozatban állítható első plexi szélvédő is.
Nagyon jó szélvédelmet biztosít – a motor testén kialakított menetszél-terelő elemekkel együttesen.
Mint ahogyan az USB- telefontöltési lehetőséggel ellátott kis tároló…
…Vagy az ülések alatti „doboz” – ahova egy teljes bukósisak kényelmesen elfér, ráadásul mellé tudjuk pakolni a kesztyűt, térdvédőt, vagy épp” egy táskát is.
Nagyon röviden az erőforrásról és a váltóról.
A 300-as motor nagyon jól mozgatja a gépet.
Pontosan annyival tud többet egy például egy 125-ös nagytestű robogónál a Malaguti Madison300-as, mint amire vágytunk.
Ezzel az erőforrással már autópályára is szívesen felmerészkedik az ember. Sőt, ha kell akár hosszabb távon is halad azon.
Nem!
Azt nem állíthatjuk, hogy az autópálya a legideálisabb terep számára, de nem is kell küzdeni az elemekkel, az autósokkal és a sebességgel, ha mégis a sztrádát választjuk.
130-as tempót simán elvisel.
Ráadásul, ez az erőforrás egyáltalán nem mondható hangosnak.
A motor duruzsolása nem zavaró sem akkor amikor induláskor beindítjuk (esetleg korán reggel…), sem a dugóban araszolva.
A váltója annyira gyorsan, finoman és észrevétlenül dolgozik, hogy a motorosnak csak a fordulatszámmérő mutatja, mikor is történik a váltás.
Amennyiben, nem figyeljük a kijelzőt (És, miért is tennénk?!), tényleg nem is vesszük észre a váltásokat.
A Sport és az Eco mód közötti különbség a kijelző megjelenésén kívül a motor „pörgetésében” nyilvánul meg.
Eco módban hamarabb „dobálja felfelé” a fokozatokat.
A kipörgésgátlóhoz természetesen párosul az ABS is.
Utóbbi nem annyira kifinomultan teszi a dolgát, mint a konkurencia legújabb modelljei, de ha kell beavatkozik és segít a biztonságos és gyors megállásban.
És, ez a lényeg!
Sajnos a péntek nagyon gyorsan eljött, így indulhattam is vissza ezzel a remek masinával.
Útközben még megálltam pár percre, hogy egy rövidke – ám annál „összeszedettlenebb” videóban búcsúzzak a Madison300-tól – és lehet a KSR további termékeitől is…
🙁
Az biztos, hogy a Malaguti köszöni szépen, jól van!
Nagyon jól!
