Autóbérlés? Induljunk csak!
Nos, megint nagyon messziről kell kezdenünk…
Hosszú évekkel ezelőtt épp az Akropolisz ralira érkeztünk Athénba, ahol a repülőtéren azonnal az egyik (NEM A EUROPCAR)) autókölcsönző céghez vettük az irányt, hogy két gépjárművet béreljünk a több napos programra.
Akkor, ott majdnem egy órányi ügyintézés (szó szerint keverés, kavarás) vette kezdetét és már nagyon kezdtük unni, mire végre a bérelt kocsikhoz indulhattunk volna.
Az egyik autón szinte nem volt ép elem, a másiknak nem volt nagy baja, ellenben nem volt kitakarítva egyik sem…
Értem én, hogy pörögnek az autók, meg a görögországi közlekedési morálban azért kapnak is rendesen, de attól még kitakarítani illenék…
Az autóval kapcsolatban semmi infót nem mondott el az átadást végző kolléga – nem mintha nekünk nagyon lett volna rá szükségünk, de azért illene…
Nos, ilyen tapasztalatokkal érkeztem az Europcar újbudai telephelyére, hogy megtapasztaljam, miként is megy a cégnél az autóátadás.
A szalonba lépve azzal kezdődött, hogy egyből köszöntek.
Ezt sajnos manapság meg kell említeni, mert annyira pozitív meglepetésként éri az embert, hogy üdvözlik.
Az Europcar pultjához érve az ott dolgozó munkatárs – aki, nem mellesleg, éppen nyakig benne volt a papírmunkában egy másuk ügyféllel kapcsolatban – szintén köszönt, majd miután megtudta, miért is érkeztem, egy kis türelmet kért.
Egy kis türelem?
Igen!
A kis türelemnyi idő annyi volt, amíg befejezte a másik ügyfél autójával kapcsolatos adminisztrációt, majd a papírokat átadta az illetőnek és arra kérte, várjon pár percet még, amíg a velem kapcsolatos papírmunkát elvégzi.
Mert akkor együtt tudunk kimenni az autók átvételére és nem kell nekem sem sokat várni.
Pár perc?
Nem akarok túlzásokba esni és tény, hogy nem néztem meg az órámat, de biztos, hogy öt percnél kevesebb időt vett igénybe, hogy az papírmunkán túl legyünk.
Indulás az autó(k)hoz!
Nos, azt már a szalonba lépés előtt láttam, hogy a telephelyen a parkolóban, egy kis „europcaros szalagkordonnal” elkerített részen különböző márkájú, és felszereltségű autók sorakoznak szépen lemosva…
Hát, persze, hogy ezekhez sétáltunk.
Mivel a másik ügyfél várt egy kicsit, egyértelmű volt, hogy Ő veheti át élesben is először a gépet.
Addig volt időm alaposan körbejárni a számunkra kijelölt bérautót, hogy átnézzük, van-e azon esetleges sérülés.
Hazudnék, ha azt mondanám, makulátlan állapotban volt az autó, hisz a hazai viszonyoknak „megfelelően” sajnos ezt a gépet is utolérte az „ajtórányitás átka” már.
Azonban messze…
…Nagyon, de nagyon messze volt a fentebb már említett görögországi „romhalmaztól”!
A tényleg apróbb sérüléstől eltekintve semmi baja nem volt a gépnek!
Ráadásul belül olyan tiszta állapotban volt – a csomagtartó is – hogy szinte nem volt szívem belehuppanni a a retkes bakancsomban.
Csomagtartó?
Igen, mivel az autók kiadásáért felelős kolléga a kulcs átadása előtt ismertette,azt is, hogy a csomagtartóban hol található például az elakadásjelző háromszög, vagy épp az emelő.
Tudom, ez nem fontos!
És nem is ez a lényeg!
Sokkal inkább az, hogy úgy adják át az ügyfeleknek az autókat, hogy minden fontos/hasznos információt átadnak az ügyfélnek még az indulás előtt.
Ki kell még emelni, hogy a személyes ismertető mellett az autóban található egy információs kártya, illetve a forgalmi engedély is egy olyan „kiskönyvben” lapul, amelynek hátoldalára minden fontos telefonszám fel lett tüntetve.
De a lényeg!
Adminisztrálással, autó körbejárással, információk, papírok, kulcsok átvételével együtt is maximum 15 percnyi idő alatt juthat gépjárműhöz az ügyfél.
Ez a szösszenet csak a kezdeti lépésekről szólt röviden.
Hamarosan folytatjuk!
http://tesztalelkemindennek.hu/2018/01/16/hyundai-i30-tartos-baratsag-harmadik-felvonas/
