Visegrádi bobteszt
Az úgy volt, hogy egy igen élménydús napon tesztelhettük az első között a vadonatúj Ford EcoSport modellt…
A tartalmas nap első elő állomása a visegrádi bobpálya volt, ahova szakadó hóesésben érkeztünk…
…Majd csúszkáltunk, Pulai Imre olimpiai bajnok kenusunk, szánkóversenyzőnk figyelő tekintete előtt.
Elsőként csúsztam a bobpályán…
Többszörösen is elsőként.
Egyrészt még soha nem jártam korábban a visegrádi bobpályán, másrészt elsőként huppantam az bobba, miután Pulai Imre elmondta, mire figyeljünk.
Maga az épített, “élményparkos” bobozás nem újdonság számomra, hisz jártam már többek között a Sobri Jóska Kalandparkban, vagy épp a balatonfűzfői bobpályán is csúszkálni…
Visegrádon igen hosszan megyünk felfelé (250 méter kb. 4 perc), hogy aztán a kacskaringós pályán (11 kanyar, 700 méter hossz, 35 méter szintkülönbség) szinte pillanatok alatt lecsusszanhassunk.
Első csúszásra még betartottam a kezelők tanácsait és fékezgettem a kanyarok előtt, ám a második “próbálkozásnak” már úgy indultam neki, hogy a fék használata nélkül kell lejönni…
Ez végül nem sikerült, mert a kilencedik kanyar előtt kénytelen voltam lassítani egy picit.
Most írhatnám, hogy csak azért mert annyira fájt már a pofámba vágódó hó csípése, vagy épp’ azért, hogy jó fotók készüljenek rólam, de ez nem lenne igaz!
Az még fedné némileg a valóságot, hogy a hópihék fájdalmasan csapódtak az arcomba, az viszont tuti nem, hogy ha lassabban megyek, jobb képek készülnek.
Egyrészt azért nem, mert hozott anyagból dolgozva lehetetlen rólam jó képeket lőni, másrészt Fellner Felícia igazán jó képeket készített a nehezített körülmények (havazás, havazás, havazás) között is!
Szóval, azért lassítottam, mert majréztam és megijedtem a híd előtti kanyarban!
Pedig biztos, hogy Visegrádon is le lehet jönni fék nélkül – mert a bobpályákat úgy tervezik, hogy erre is képesek legyenek problémamentesen.
Nekem, ez most nem jött össze.
Azt azonban biztosan tudom, hogy hamarosan visszatérek Visegrádra, mert egy igen technikás, gyors pályát próbálhattam ki.
A csúszkálás után jöhetett a finom, forró tea és friss pogácsa a pálya indítóállomásánál található büfében.
Mindkettőnek nagy sikere volt, nem is hagytunk szinte semmit!
A következő program kezdetéig pedig folytattuk a beszélgetést Polai Imrével…
…Hogy azután induljunk “segway-ezni”.
De, az már egy másik történet!
http://tesztalelkemindennek.hu/2018/02/16/humanoid-robot-igazitja-utba-az-utasokat-muncheni-repuloteren-zajlo-teszt-soran/
