Tourette-szindrómás gyerekek tanulási képességeit vizsgálták szegedi kutatók a tesztek segítségével
Tourette-szindrómás gyerekek tanulási képességeit vizsgálta a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Nagy Attila vezette kutatócsoportja részben saját fejlesztésű tesztekkel, az eredményeiket a Plos One című szaklapban publikálták – tájékoztatta a felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatósága az MTI-t.
A közlemény szerint a főként gyermekkorban kialakuló, akaratlan mozgásokkal és kontrollálhatatlan hangadásokkal járó Tourette-szindróma körülbelül 1 százalékos valószínűséggel fordul elő. Önmagában viszonylag ritka, az esetek jelentős részében más egyéb pszichiátriai betegség, leggyakrabban figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) kíséri, de kapcsolódhat hozzá kényszerbetegség vagy autizmus spektrumzavar is. A tünetek jelentősen megnehezíthetik az érintett gyermekek és családjuk mindennapi életét.
Nagy Attila, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézetének egyetemi docense kutatócsoportja a mélyagyi struktúrák, azon belül is a törzsdúcrendszer – bazális ganglionok – vizsgálatával foglalkozik. Kutatási területünk széles spektrumon mozog a migréntől a Tourette-szindrómán és a kényszerbetegségen keresztül a borderline személyiségzavarig. Az agykéreg elektromos aktivitásának rögzítése és értékelése mellett fontos vizsgálati módszerük számítógépes tesztekkel a tanulási folyamatok elemzése.
A cikk alapjául szolgáló kutatásokat a budapesti Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulanciával együttműködve végezték el 46, 8 és 18 év közötti Tourette-szindrómás gyermek – és ugyanekkora létszámú kontrollcsoport – bevonásával. A vizsgálatok alapjául egy az Egyesült Államok-beli Rutgers Egyetemen fejlesztett vizuális teszt szolgált, melyet a szegedi kutatók magyarítottak és továbbfejlesztettek, valamint kiegészítettek egy hangalapú és egy audiovizuális feladatsorral is.
A teszt első felében a gyerekeknek asszociációkat kell képezniük, s a visszajelzések alapján megtanulják, mely ingerpárok tartoznak össze. A második szakaszban már visszajelzés nélkül kell felidézniük a tanultakat, s olyan feladatokat is kapnak, melyek korábban nem szerepeltek ugyan, de ki lehet következtetni a helyes választ. A módszer első része, mely az egyenértékűség tanulását teszteli, a törzsdúcokhoz kapcsolódik, míg a felidézés és a generalizációs rész elsődlegesen a hippocampus feladata.
Az eredmények szerint ugyan romlik a Tourette-szindrómás gyerekek asszociációs képessége, szignifikánsan gyengébben tanulnak, viszont ha valamit már elsajátítottak, azt felidézni és általánosítani pontosan olyan jól tudják, mint az egészséges társaik.
Nagy Attila szerint a törzsdúcok működési sajátosságainak pontosabb megismerése a Tourette-szindrómás gyerekeknél a gyógyszeres kezelés mellett új lehetőségeket nyithat a viselkedés-, pszciho- és multiszenzoros terápiában. A teszteket továbbfejlesztve, az agykérgi elektromos aktivitás mérését is bevonva a neurológiai és pszichiátriai betegségek differenciált, korai és pontosabb diagnosztikája is elérhető lehet.
