Szemeddel látsz, szíveddel érzel
Korábban már idéztünk Zámbó Jimmytől a Suzuki Jimny kapcsán, aztán el is búcsúztattuk a teljesen újászületett gép elődjétől, hogy az elmúlt héten végre élesben is kipróbáltuk a kis vasgyúrót.
Kezdjük az elején!
Amikor megjelentek az első fotók a megújult Suzuki Jimny-ről, mindenki a „G” Merdzsóhoz kezdte hasonlítgatni a kis terepjárót.
Tették ezt az emberek azért, mert formavilága, megjelenése tényleg nagyban hasonlít a csillagos márka (közel tízszer annyiba kerülő) népszerű divatautójához.
Azt azonban kevesen vették figyelembe (kevesen tudják), hogy az első Jimny majd egy évtizeddel megelőzte a „kockásított formájával” a Mercedest.
Mire az első „G” legördült a gyártósorról, a Suzuki kisautója már hatalmas népszerűségnek örvendett a világ több pontján.
„Fájó”, de ha az ember alaposabban utánanéz, utánaolvas, akkor több olyan pontot is felfedezhet az új Jimny-n, ami az elődből származik (Lökhárítóba rejtett hátsó lámpák, „kopoltyú imitáció” a motorháztető oldalán, …) és nem a Merdzsót „majmolja”!
Erről ennyit, jöjjön az első próba!
Fót mellől indultunk a gépekkel Tokaj közelébe, így az első több, mint száz kilométert autópályán tehettük meg a kezdésként választott alapfelszereltségű masinával.
Arra nagyon gorsan rájöttünk, hogy nem a „százharmincas” tempó az igazi terepe a kicsikének. 🙂
Kicsit hangos, az oldalszél, illetve a kamionok, teherautók, vagy a gyorsabban elsuhanó SUV-k menetszele is billegteti az autót.
Meg is álltunk pihenni… 😀
Az autópályát elhagyva, az országúton engedélyezett kilencven/órás sebesség már sokkal inkább tetszett a gépnek – és nekünk is.
Ekkor már nem volt hangos.
Mondhatni, kifejezetten otthonosan érezte magát a játmű.
Az igazi otthonra azonban először akkor talált „Dzsimnike”, amikor az igazi magyar alsóbbrenű utakra tévedtünk.
A CIKKNEK MÉG NINCS VÉGE!
LAPOZZ A KÖVETKEZŐ OLDALRA!
