Hyundai Ioniq electric – A villanyautó, ami a benzinvérű ralipilótát is levette a lábáról

Az az igazság, hogy benzinvérű ralipilótaként nem vonzott az elektromos autózás soha. Viccnek tartottam, hogy 80-100 kilométereket tudok megtenni egy autóval. Ennyit én bringázni szoktam. Aztán teltek, múltak az évek és 2016-ban megjelent a piacon hibrid, tölthető hibrid és tisztán elektromos változatban a Hyundai Ioniq. Az első olyan autó, ami ha elektromos is, teljesen vállalható volt családi használatra is és nem úgy néz ki, hogy elsírod magad tőle. A régebbi Ioniq rendkívül hatékony volt, keveset fogyasztott, gyorsan fel lehetett tölteni, de még mindig nem azt a hatótávot hozta, ami az én elvárásom.

A modellfrissítés 2019-ben történt és az ekkor kapott, nagyobb, 38 kWh kapacitású akkuval már azt rebesgették, hogy akár 300 kilométert is tudunk menni. Eljött az én időm? Lássuk bekebelez e már engem is a villanyautózás?

Külső

Nem tudom, hogy egyes gyártók mért gondolják, ha jövőbe mutató autót akarnak készíteni, legyen az elektromos, vagy hidrogén meghajtású, akkor kötelező kifejezetten ronda autót alkotni. Én inkább híve vagyok a leginkább Volkswagennél alkalmazott trükknek, hogy van egy normál Golf, vagy Up és kész. Talán egy kis kék szín feldobja, esetleg egy kretén alufelni még belefér. Az Ioniq külseje átmenetet képez egy hagyományos autó és egy „futurisztikus” járgány között. Pont azon a határon mozog, amivel simán meg lehet barátkozni. Nekem ezzel a hűtőráccsal sokkal jobban bejön, mint a régivel. Az első lámpái egyenesen gyönyörűek, a felnik mintázata is iparművészeti remekmű. A karosszéria formája nem különösebben fantáziadús, inkább a légellenállási tényező csökkentésének hódol, de közel áll az én ízlésemhez. Tetszik a hátsó lökhárító betét és az első menetfények is szebbek, mint az előd modellen.

Belső

Ugye kötelező megkopogtatni mindent, ha beszállsz egy tesztautóba. Ha itt megteszed, nem fogsz hinni a szemednek és a fülednek. Szinte csak kemény műanyagot találsz, de olyan kidolgozásban, hogy a szemed ezt nem hiszi el. Sem a műszerfal tetejéről, sem az ajtóborításról nem mondaná meg senki, hogy ez nem egy prémium autó, pedig 1cm2 szövet sincs az ajtón. Nekem a zongoralakkal sincs soha semmi bajom, pedig ezt kötelezően meg kell szólni egy autós tesztben. Bevallom, nekem tetszik. Az autó óriási középső érintőképernyőt kapott és a középkonzolon a gombokat is érintésérzékeny felületre cserélték. Este van belső hangulatvilágítás is, ami kifejezetten otthonos és egyáltalán nem zavaró. Szép a műszerfal, a vezetési módok között váltogatva, változik a színe, ergonomikus minden kapcsoló elhelyezése, jó az üléspozíció. Egyedül a szivargyújtók elhelyezése hagy némi kívánnivalót maga után. Ezt talán meg lehetett volna szebben is oldani. Az USB-n keresztül tudjuk a telefonunkat tükrözni, de ebben az autóban sokat használtam a gyári navit. Teljesen jól működött, nem hiányoltam a Waze-t. Pohártartók, tárolók bőven akadnak az autóban. Minden elfért, nem voltunk soha helyhiányban, és ez nem csak tárgyakra igaz, hanem ránk is. Két felnőtt, három gyerek, két törpetacsi kényelmesen elfért az autóban és egy kis racionalizálással még a csomagtartó kiszolgálta az egyébként nem kis szállítási igényeinket.

Szuperül működtek a vezetést támogató rendszerek. Ennyire pihentető nem volt még vezetés. A sávtartó és az adaptív tempomat szinte levette a vezetés terhét rólam. Figyelmeztetett, ha tolatás közben hátul keresztirányú forgalmat észlelt és ha esetleg elbambultam a lámpánál és már az előttem álló elindult. Mindezt kellő finomsággal, nem idegesítő módon teszi az autó, egyszerűen élmény használni. Talán az irányválasztó gombjaira kellett kicsit többet figyelnem, mint szerettem volna, valahogy nem éreztem rá. Inkább kétszer is megnéztem, hogy D-ben van e, vagy R-ben, nehogy baj legyen. A tesztautó még nem tudta, de a 2020-as modellek már tudják a mobiltelefonos vezérlést is. Biztos jó móka lehet, én tuti hasznát venném.

Sajnos ez a május nem a legmelegebb volt, de legalább ki tudtam próbálni a fűtőszálas fűtést. Egyszerűen jó. Driver only üzemmódban még takarékoskodni is lehet vele egy kicsit. Kétzónás klíma nincs, azonban a hátul ülők is kaptak egy-egy légbeömlőt a középkonzol hátsó részére.

Vezetés

Ami a legnagyobb meglepetés volt, hogy mint autó is kiváló az Ioniq. Szuper futóműve nagyon eltalált hangolású, nem ráz és nem dől. A kanyarokat szinte sportosan abszolválja. Neutrális viselkedése egy átlagos sofőr számára nagy segítség vészhelyzetekben. Nem túl erős, de a hétköznapi forgalomban így sem sok ellenfél marad, átlagos használatra pedig maximálisan kielégítő. Hihetetlen csend honol az autóban. Nyilván motorhang nincs, de a szélzaj is minimális és a futómű irányából sem érkezik sok zaj.  Jók a vezetési asszisztensek, és nagyon tetszett a kormányozhatóság is, jó a rásegítés, jó a futóműgeometria.

Ami számomra kiderült, hogy még ez a hatótáv is kevés ahhoz az igényhez, amit a mi életünk megkíván egy autótól. Autópályatempóban Miskolcra érve már nem sok maradt az akkuban, nekünk pedig sűrűn rá kell tenni még vagy 40 kilométert. Annak aki egyszerre nem megy ennyit, vagy van ideje útközben tölteni, annak tökéletes autó az Ioniq, én meg várom, hogy kapható lesz e esetleg nagyobb akkupakkal is.