Felejtsük már el a logófetisizmust! – Ssangyong Korando
A Ssangyong nem egy új márka az autópiacon.
Sőt, hazánkba sem ma tette be a lábát a koreai gyártó.
Valamiért mégis tartottak korábban az emberek a Ssangyong logoval ellátott gépektől.
Oké, értjük mi, hogy a régi „Rondiusz” (Rodius) simán versenyezhetett a Fiat Multipla, vagy az első Renault Twingo társaságában a világ legocsmányabb autója címre, de ugye a külső nem minden.
Oké, értjük mi, hogy évekkel ezelőtt a „levetett” Merci motorok és az autóipar egyik legnagyobb tévedéseként „feltalált”, generációkkal korábbi robotizált váltókkal szerelt autókat a kutya sem kívánta napi használatban hajtani, de ez már a múlt.
Még a nagy világégés berobbanása előtt írtunk a Ssangyong Tivoliról.
Akkori tapasztalatunk is megerősített bennünket abban, hogy a Ssangyong sokkal, de sokkal előrébb tart, mint azt gondolnák az emberek.
Az élet kezd visszaállni a normális kerékvágásba, így a Korandoval folytatódott a tesztek sora.
Amikor a WAE (Wallis Automotive Europe) parkolójában a tesztautó felé közeledtünk, először a hátsó részét pillantottam meg.
Igen, természetesen nem most láttam először az autót, de sokszor van úgy, hogy akkor „csodálkozom rá” néhány részletre, amikor néhány napos próbára érkezik egy-egy gép.
Szóval a hátsó kialakításnál is érzi az ember, hogy „oké-oké, SUV, de mégsem az a tucat”.
Nem a tipikusan használt megoldás a magasra húzott függőleges hátfal.
Mint ahogyan az azon keresztben végigfutó krómozott díszléc sem.
Az, hogy a magasra húzott hátsó lökhárító miatt a csomagtérajtó alja (és ezzel a rakodási szint is) magasra került, megosztó.
Van aki egyből abba köt bele, hogy miért nem lehettt alacsonyabbra húzni, és van olyan, akinek bejön ez a magasra helyezett „padlószint”.
Itt kell megjegyezni, hogy ez nem is az igazi padlószint, ugyanis a két részben is felnyitható sík felület alatt akkora tárolórekeszt találunk, amiről elsőre nem is gondoltuk, mire gondolt a tervező.
Aztán, persze csak rájöttünk… (Lásd a cikk alján található videót!)
A lényeg, a Korando csomagtere bőven elegendő akár egy négytagú család nyaralására szánt táskáinak, bőröndjeinek elnyelésére.
Természetesen a hátsó ülések teljesen lehajthatóak. Így használva a bringá(ka)t sem kell a tetőcsomagtartón cipelni.
Az autót oldalról nézve a „szokásos” és modern SUV dizájnt látjuk.
Ha mindenképpen hasonlítani kellene valamihez, akkor talán a Toyota RAV4, a Suzuki Vitara vonalvezetése jut elsőként eszünkbe.
(Oké-oké! Vagy az Opel, a WV, esetleg a Peugeot-Citroen-DS trió valamelyik hasonló típusa, meg a Volvo XC-i, meg hagy ne soroljam…!)
A Korando elejére pillantva ugyanaz az érzés fogja el az embert, mint amit hátul érzett.
SUV, de mégis más.
A motorháztető alsó élének egyenes vonala az egyik fő meghatározó elem.
Az elől is végigfutó krómozott csík, az annak közepére elhelyezett logó, valamint az orrész középső és alsó felén található hűtőnyílások látványa is megosztó.
Egyesek szerint kissé bárgyú, míg mások szerint igazán vidám, mosolygós megjelenést ad az autónak.
Az autóba behuppanva (természetesen a vezetőülésre) azt tapasztaljuk, hogy a Korando maximálisan hozza a kategóriában elvárt dizájnt, anyagminőséget és kényelmet.
Az első ülések már-már a fotelek kényelmét hozzák.
Nem kell bűvészkedni az ülőlap hosszának beállításával. A háttámla is olyan kényelmet garantál, hogy nekem például csak több tíz kilométernyi gurulás után tűnt fel, hogy nem is állítgattam az ülésen semmit, amióta elindultam a WAE-től. (Sokszor előfordul, hogy a tesztautó átvételekor, a „megszokott” pozícióba állítom be az adott autó vezetőülését, ám a haladás közben még többször finomítani kell azon.
Ezúttal nem kellett!
A jól elhelyezett, átlátható kezelőfelületek, és a digitális műszerfal is a sofőr kényelmét szolgálja.
A vezető előtti kijelző természetesen személyre szabható – a kormányon elhelyezett gombok segítségével.
A középső, illetve az ajtón található könyöklő is a maximális kényelmet biztosítja.
A sebességváltó előtti középső kijelző mérete szintén hozza a kötelezőt és nagyon hasznos, hogy viszonylag magasra helyezték.
A tolatókamera hasznos segítség…
A középső könyöklő alatti tárolórekeszben sok mindent el tudunk rejteni.
Mint ahogyan az ajtók zsebeinél sem fukarkodtak a hellyel. Egy másfeles víz simán elhelyezhető azokban.
A hátsó részbe behuppanva a láb- és fejtér is elegendő akár egy hozzám hasonló 180 pluszos ember számára is.
Fontos kiemelni, hogy akár három felnőtt is elfér a Korandoban!
És a hátsó üléssor előtt, a középső szellőzőnyílásnál találjuk azt, amivel a konkurencia nagy része még nem rukkolt elő.
A 220-as csatlakozási lehetőséget.
Tehát, a Korandoban utazva, akár a laptopunkat (vagy bárminket) is tudjuk tölteni.
Zseniális!
(Lásd a cikk alján a videóban!)
A manuális sebességváltó tökéletesen teszi a dolgát, míg az 1.5-ös benzines erőforrás elegendő az autó mozgatására – akár autópályán is.
Futóműve is a kényelmet hivatott szolgálni.
Az autó lengéscsillapítása hozza a személyautós „nyugalmat”, de akkor sem kell megijedni, ha véletlenül egy kátyúkkal teli útszakaszt találunk valahol…
A Korandoval kapcsolatban összességében tényleg az jutott eszembe, amit a címben leírtam.
Felejtsük már el a logófetisizmust és vásároljunk bátran Ssangyongot!
Mind tudásban, mind minőségben megkapjuk azt, amit a népszerűbb konkurensek nyújtanak.
Sőt!
MINDENKINEK!!!
Mindenkinek javasoljuk, aki hasonló kategóriájú autó beszerzésén gondolkodik, hogy látogasson el egy Ssangyong kereskedésbe és nézze meg, próbálja ki a Korandot!
Ja!
A Lada megszűnésével, valamint a Nissan egyre szarabb helyzetével adott a lehetőség, hogy még több Ssangyong márkakereskedés legyen országszerte…
