Eljött az „Elektromos Erőgépek” ideje

Néhány hete (augusztus végén) a Scania két elektromos teherautójával ismerkedhettünk a márka gyári teszpilótái segítségével.

Mivel nincs megfelelő vezetői engedély a birtokinkban a márka pilótái mellé ülhettünk be egy tesztút erejéig.

A Flash 45 R és a Thunderbolt 40 R modellekkel volt lehetőségünk utazni.

Nint a csatolt dokumentumokból is jól látszik, a két gép között a legnagyobb különbség az, hogy a 45 R egy nyerges, míg a 40 R egy önjáró alvázas, dobozos, emelő hátfalas felszereltségű modell.

A nyergeshez természetesen tartozott megpakolt pótkocsi, és az önjáró mögé is csatoltak egy terhelt pótót, hogy mindkét modell 40 tonnányi összsúllyal legyen tesztelhető.

A két modell között még egy „apró” eltérés fedezhető fel.
Mégpedig, hogy a fülke magassága eltérő.

Elsőként a 45 R-rel gurultunk ki a Scania biatorbágyi telephelyéről és az M7-es felé vettük az irányt, hogy a velencei lehajtóig autózva, majd ott visszafordulva közel 1001 kilométernyit guruljunk a jól megpakolt „vassal”.

Pilótámmal beszélgettünk a vontató biztonsági funkcióiról (adaptív tempomat – teljesen le is fékezi, ha kell vészfékezve is a kamiont -, sávtartó automatika, holttérfigyelő rendszer, éverség figyelő, stb.), illetve hosszabban az „üzemmódokról”, a „motorfékről”/visszatöltési rendszerről, a nagyobb, frissített, érintőképernyős központi kijelzőről, illetve a kilométeróra visszajelzéseiről.

Imádtam, hogy mennyire hallkan suhant a 40 tonna az utakon, hogy mennyire intenzíven tudta lassítani – pedálok használata nélkül – a vontatmányt a pilóta, és természetesen a fülke beltere is lenyűgözött.

A folytatásban a”kistesó” 40 R következett…

Útvonalunk annyiban tért el az előzőtől, hogy az M7-es nem mentünk el a velencei elágig, hanem hamarabb visszafordultunk és inkább az M1-esre visszakanyarodva azon haladtunk a zsámbéki lehajtóig, majd a régi 1-esen vissza a biatorbágyi telephelyre.

Sofőrömmel átbeszéltük a kormánykerékról aktivizálható/beállítható tempomatot, illetve egy rövid demonstráció során a sávelhagyásra, holltérben érkezőre figyelmeztető hang- és vizuális visszajelzés is be lett számomra mutatva.

Az „nyósülésen” ülve azt éreztem, hogy a 40 R-nél talán picivel jobban lehetett érezni a teherautó terheltségét.
A 45 R esetében olyan érzésem volt, mintha nem is lenne igazán terhelve a gép.

Ez persze nem csoda, hiszen a tengelyek terhelése teljesen eltérő a két modell esetében.

Ha nekem kellene választanom, a magasabb fülkét tudnám inkább magaménak.
Me, azért, mintha az alacsonyabban nem férnék el szintén könnyedén, de a nagyobbban az ülések fölé is beilleszthető egy ágy + olvasólámpa…

Úgy gondolom, hogy a 400 kilométeres (terheléssel együtt) hatótávolság már az a technikai szint, ami igenis tErEt adhat EzEknEk az ElEktromos nyErgEsEknEk, tEhErautóknak!

Nos, egyelőre, röviden most ennyi, a hónap végén a PodCars és a Begurulva podcast csatornáinkon érkeznek a videók is a két csodagépről.