“Háromszázzal száguldozva”

Kénytelen voltam idézőjelbe tenni ezt a címet, mert még a végén azt hittétek volna, hogy gyorshajtok, vagy esetleg pályán vezetek valami brutális masinát.

Mondjuk, a cikk főszereplőjét vezettem pályán is – de ne szaladjunk ennyire előre.

Egy korábbi cikkünkben olvashattátok, hogy mennyire féltem/tartottam a sportmotoroktól.
Nos, a “nagyrobogókkal” kapcsolatban soha nem volt olyan félelmem.
Sót! Mindig is szerettem volna kipróbálni egy ilyen masinát.

A hónap elején ez a tétel is kipipálódott a bakancslistán, miután megkaptam tesztre a Yamaha X-MAX 300-as robogót.

Amikor előhozták a garázsból a masinát, elsőre a színe és a gyönyörű vonalvezetése, valamint a “vadállat pofája” fogott meg.
Aztán,amikor megmutatták, a nagyon ötletes kezelőszerveket, illetve a tárolórekeszeket, már tudtam, hogy ez a paripa nem okozhat csalódást számomra.
Pedig ekkor még nem járt a motor, nem ültem a nyeregben és nem fogtam a kormányt. Ekkor még csak nézelődtem, ismerkedtem a u X-MAX-szal.

Aztán beröffentettem a gépet és csak hallgattam, hallgattam, hallgattam a duruzsolását, mialatt szépen beöltöztem a motorozáshoz.

A nyeregbe ülve megerősödött bennem az elképzelés – már az indulás, az első méterek előtt -, hogy egy ilyen masina kellene nekem egész nyárra (őszre, tavaszra – ha nincs hó,  jég, még télre is)!
Kényelmes székbe ülhettem ugyanis fel, és a kormány távolsága magassága is ideális volt számomra – már így álló helyzetben.
Fontos, hogy a tükröket szó szerint pillanatok alatt magamra tudtam szabni és a középső sztenderről könnyedén tudtam útjára indítani a masinát.

Tehát, elindultunk…
A kereskedés udvarán az első centiméterek megtétele után tettem is fel a lábamat a helyére és egy kanyar balra, egy kanyar jobbra, majd egy “nyolcas rajzolása” és a fékekkel való első ismerkedés után, már kanyarodtam is ki a Soroksári útra, hogy a belváros irányába haladjak.
Nagyon mozgékony, nagyon jó fékekkel ellátott és nagyon jól gyorsul – ezek fogalmazódtak meg bennem az első kilométerek során.
Aztán a folytatásban meg kellett állapítanom, hogy nagyon jól manőverezhető és nagyon stabil a városi forgalomban, a kocsisorok között haladva is.
Akkor sem kell letenni az embernek a lábait, ha csak épphogy gurul a vas a magas üléspozíció, illetve a tökéletes kormány és első villaszög a kényelem mellett hihetetlenül stabillá is teszi a motort.

A fővárosból kiérve kicsit jobban meghúztam a gázkart és a motor csak suhant, csak suhant az országúton, én meg csak élveztem a haladást.
A vezető előtt található kis plexi egészen jól tereli el a levegőt az ember mellkasa és feje elől.
Az első “szpojleren” található kis nyílások némi szellőzést is engednek a motoros kezének.

Magasabb sebességnél kifejezetten előnyös és kényelmes, hogy a lábak helye úgy lett kialakítva,  hogy a talpunkat előrébb, “csopperesebb” pozícióba is helyezhetjük.

A következő  napokban minden lehetőséget megragadtam, hogy guruljak a “robogóval”, majd a  búcsú napján korán reggel indultam otthonról, hogy némi kerülővel érkezzek vissza a Soroksári útra.

Az  X-MAX 300-zal kapcsolatban tulajdonképpen egy gondolat fogalmazódott meg bennem a pár napon át tartó próbálgatás során.
Ez pedig nem más, mint hogy; “hazaértem”.

Hazaértem, mert ez a masina éppen ideális számomra,hogy az agglomerációból a fővárosba (majd vissza) közlekedjek.
Akár országúton, vagy autópályán (Mert, ahogy fentebb már céloztam rá, pályán is suhantunk.) – nagyobb sebességgel -, akár csúcsforgalomban -araszolva -, ideális társ lehet a masina.

Kérem a következőt!

Kapcsolódó bejegyzések